Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

És Vahtangov, mint rendesen, ismét rögtönzött, megmutatta, hogy rejtegeti a görög zakója ujjáhan a pohárkát, s közben ügyesen táncol. S ekkor Scsukin saját kezdeményezéséből a következő helyzetgyakorlatba kezdett: a maga poharát ugyanúgy rejtegetve, mint Vahtangov, töltött a görögnek a palackból - mintha egyenesen a ruhája ujjába öntené az italt -, s közben a maga poharáról sem feledkezett meg. Ezután Scsukin és Vahtangov ravaszkásan egymásra kacsintva ittak „a kabátjuk ujjából", vidáman elnevették magukat, leültek a pálma alá, a dézsa szélére és elkezdték Dimba és Zsigalov jelenetét.- Az ember bármely pillanatban tud inni - jelentette ki Scsukin. - Maguknál, Görögországban, vannak tigrisek?- Görögországban minden van, de a szöveget teljesen pontosan kell mondani. Mit ir Csehov a tigrisekről?- És tigris van ott maguknál, Görögországban? - felelte rögtön, pontosan a szöveg szerint Scsukin.-No lám, a kettő nem ugyanaz... Különben, erről majd más alkalommal. Ma más a feladatom.

És Vahtangov ismét visszatért a nézőtérre.- Most pedig kérem, hogy valamennyien üljenek a háttérben álló székekre. De ne össze-vissza, hanem úgy, ahogyan az asztalnál ültek. A középen a vőlegény és a menyasszony, tőlük jobbra és balra pedig rang szerint. Bármit tesznek is a vendégek a lakodalom közben, bárhol ülnek is le, bármilyen táncot lejtenek is, mindig megőrzik ezt az ostoba rendet: a vőlegény és a menyasszony középütt, a többiek pedig társadalmi helyzetük szerint.

E rövid beszéd alatt igyekeztünk úgy elhelyezkedni, ahogy Jevgenyij Bogratyionovios kívánta. Azok, akik a nézőtéren ültek, a próba után azt mondták, hogy a beállítás hallatlanul hatásos volt: „Üres színpad áll előttünk, a székeken helyetfoglaló vendégek két sora pedig a kulisszák felé tart - úgy tűnik, hogy rengetegen vannak, s a színpadon csak a társaság középpontja látható.- 63 -