Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
A rendezői órák folytatódnak
Kost pedig, tegyék valószereivé azt, hogy miért ülnek Így - hallatszott fel a nézőtérről Vahtangov hangja. Tegyük fel, hogy esküvői fényképet készítenek önökről. Bendesők, tanulják meg, hogy minden beállítást valósserüvé, indokolttá kell tenni. Mindenki rendezgetni kezdte öltözékét, haját, a gomblyukába tűzött virágot.- Előkészülni 1 - vezényelte hangosan, a fényképészek tipikus hanghordozásával Vahtangov. - Kérem, ne mozduljanak és ne hunyorogjanak a fényképezőgép előtt. Egy pillanat lesz csak a két csettintés közötti - Vahtangov ismét rögtönzött ! Csettintett -sa szünet elviselhetetlenül hosszúnak tűnt. Valaki nem hirta tovább és elnevette magát.- Nyugalom - mondta rendkívül kimért, „szakmai” hangon Vahtangov. - Mindenkinek, aki elrontja a felvételt, egy rubelt számítok fel. Kérek ismét nyugalmat. Nézzenek felém, egyetlen pontra. E—egy! Délvidéki, középkorú, odesszai fényképész volt, fáradt szemekkel. Érződött, hogy hozzászokott a szakmájával járó apró kellemetlenségekhez, a kliensek ostoba viselkedéséhez és már csak szokásból tette meg sablonos megjegyzéseit.- Figyelmet kérek. A fényképezőgép matematikai pontossággal rögzíti Önöket. Az arckifejezésért nem felelek - mondotta csüggedten Vahtangov, s már rá sem nézett a társaságra. Oldalra fordult, s feszült figyelemmel tapadt a borosüvegek címkéire. Vahtangov ismét csettintett, s néhányan ismét eine— vették magukat. Helyesebben, valamennyien szerettük volna tovább hallani Vahtangovot a fényképész szerepében.- Nincs több lemez a gépben!... Nem játszom tovább magukkal - látott át abban a pillanatban a szitán Vahtangov. Inkább meghallgatnám, hogyan dalólnak kórusban a vendégek a lakodalmakon. Gsehovnál ez ugyan nem szerepel, de- 6á -
