Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

dobál a földre - ki vele a színházból; aki nem veszi fel a lába előtt heverő papirdarabkát - öt napig nem jöhet be a színházba, a próbát addig dublőrje folytatja. A színész számára annak kell a legszömyübb büntetésnek lennie, ha nem jöhet be a színházba. Tehát tisztaság, kitűnő szellőztetés. Előadás előtt valamennyi helyiségben és folyosón, amely a nézőtérre nyílik, szőnyegeket és speciális futószőnyegeket terítenek fel, amelyek elnyelnek minden zajt.

A nézőtér maga nem több nyolcszáz férőhelyesnél. Még a legzseniálisabb drámai színész sem tud magával ragadni, megrendíteni ennél több nézőt. Még Így is - gondolja csak el: egy ember nyolcszázzal szemben! Ez nem tréfadolog! Még a háborúban sem fordul elő, hogy egy ember állana nyolcszázzal szemben!- De a darabban nem csak egy színész lép fel.- Az előadást mégis kót-három színész viszi. És amikor valamelyikük egyedül marad a közönséggel - például a nonológnál -, akkor egy a nyolcszázzal szemben! És mi áll a színész rendelkezésére? Arca, hangja /nem énekhang, s nincs zenei partitúrája sem, amelyet egy Csajkovszkijhoz hasonló lángész irt volna/, a mozgás, az átélés, a temperamentum! És e színészi adottságai segítségével vissza kell adnia a drámairó gondolatait , fel kell hevítenie velük nyolcszáz embert, le kell bilincselnie figyelmüket, le kell nyűgöznie őket érzelmeivel, Ismétlem: meg kell rendítenie őket.- Ez a drámára, a tragédiára áll?- Valamennyi műfajra. Most, ifjúkorában még nem fogja fel, de idővel megérti majd, hogy minden műfaj gyakorolhat a nézőre oly mély benyomást, amely megrendíti egész lényét. Mindezt azért mondom, mert a színházi helyiség konstrukciója minden részletének segítenie kell a színészt, nem pedig zavarnia, mint ahogy azt manapság látjuk. A nézőtér legyen úgy megépítve, hogy minden helyéről egyformán jól lehessen látni és hallani a színészt: a nézőtér ezért

ne legyen túl nagy - a dráma nem opera és nem balett.- J4 -