Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

Csak Vahtangov mosolygott hamiskásan, s szemmel lát­hatólag igen elégedett volt a dolgok alakulásával.- Beszéltem én valamit erről a próbáról? - fordult az osztályhoz.- Nem - felelték rögtön néhányan. - ön arról beszólt, hogy mire gondol Gorcsakov a kandalló mellett és miért cselekszik éppen igy és nem másként. Újabb váratlan hir! Kiderül, hogy amig én átgondol­tam a helyzetgyakorlatot, Vahtangov izekre szedte viselke­désemet „a színpadon". És mi van Kancellel?- De Jevgenyij Bogratyionovics, hiszen Kancel Salie­­riről mesélt nekem és az ön próbájáról Konsztsntyin Szer­­gejevics-csel - árultam el társamat.- Ellenőrizni akartam, teimészetesen viselkedik-e az adott körülmények között - válaszolta Vahtangov. - Oda­­küldtem magához társát a spanyolfal mögé. Megadtam neki a témát, amelyről magával beszélgessen: próbámat K. Sz-szel.- De hiszen azért küldte, hogy váratlan meglepetést okozzon nekem...- Becsaptuk magát. Ez egy úgynevezett rendezői fogás volt. Ha azt mondom Kancelnek: menjen, beszélgessen Gor­­csakowal - elképzelni se jó, hogy mit „ábrázoltak" volna mind a kettenI Ezért arra kértem, hogy meséljen magának a K. Sz-szel folytatott próbámról. Egyébként, ilyen valóban volt is, de nem erről van szó, -ejtette el a témát Vahtan­gov. - Azt ajánlottam Kancelnek, hogy ne egyenesen a pró­báról beszéljen magával, hanem kétszínű barátsággal figyel­meztesse a „váratlan meglepetésre". Kancel ragyogóan átej­tette magát, ahogy mondani szokás, lényegében pedig telje­sen pontosan végrehajtotta feladatát.- Semmit sem értek - ismertem be bánatosan. Nem ju­tottam hozzá, hogy a helyzetgyakorlatot végrehajtsam, most meg kiderül, hogy végrehajtottam. Titkolni akartam maga előtt, hogy beszélgetek Vologyával, most pedig azt hallom, hogy ön küldte. Azt gondoltam, hogy megfeledkezett rólam, ön pedig kizárólag velem foglalkozott. Semmit sem értek!...- 16 -

Next

/
Thumbnails
Contents