Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

Mindig nyugodtak voltak, belsőleg koncentráltak, külsőre fegyelmezettek. Nem tetszelegtek pózokban, nem akartak tündökölni, nem szinészkedtek. Bennünket rendkívül szívélyesen fogadtak. „Vahtangov tanítványa" - ez nagyon jó ajánlólevél volt az Első Stúdióban.

Vahtangov azt javasolta, hogy mindazt, amit az Első Stúdióban tett látogatásaink alkalmával tanultunk, valósítsuk meg a Manszurov-studló szerény vizsgaelőadásain. Az előadás szerves részének tartotta a színpadon végzett munkákat, a kopácsoláust /de úgy, hogy a kalapács hangja ne hallatszón a nézőtérre/, a kötélhurkolást, a függönnyel, a háttérfüggönyökkel, a kis lépcsők felállításával kapcsolatos elvégzendőket, a bútoros és a kellékes munkáját /nem is beszélve az öltöztetőről és a világosítóról/ és a „szcenikai részleg gyakornokairól", ahogy minket nevezett, megkövetelte, hogy ugyanolyan művészi igényű munkát végezzünk, mint a színész, a díszlettervező, a zeneszerző.

Az első „fokozat", amelyet elnyertünk, a „színpadi munkás" fokozata volt. csak miután csoportunk letette a vizsgát Jevgenyij Bogratyionovics előtt, kaptuk meg rangunkat; egyikünket diszletezővé, másikunkat kellékessé, a harmadikat öltöztetővé„ a negyediket világosítóvá nevezte ki. B szakmákat másfél-kéthavi munka után cseréltük. Vahtangov igen gondosan, hogy ne mondjam, házsártosan ügyelt arra, hogy valóban elsajátítsuk ezeket a szakmákat, számtalan hasznos tanácsot és útmutatást adott. Ez kitűnő és ma már megértem, hogy rendkívül hasznos gyakorlati munka volt a leendő rendezők számára.

A színészekkel való kapcsolatunk, tevékenységünk e szakaszában már közvetlenné vált és nem volt nagyobb kitüntetés számunkra, mint ha Vahtangov, vagy a Stúdió régebbi hallgatói megdicsérték az ötletes kellékeket, a ragyogóan előkészített lakodalmi asztalt Csehov Lakodalmában, vagy a kellékes szemfülességét, aki észrevéve, hogy- 111 -