Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

- Nos, várok - fordult ismét mindhármunkhoz Vahtangov.

De fegyvertársaim is némák maradtak. Fogas volt a kérdés.- Talán a régiek közül válaszol valaki nekem - fordult Vahtangov a teremben ülőkhöz.

Mindenki hallgatott.- Ez azt jelenti, hogy senki sem értette meg?- Annyira lebilincselt az, amit láttunk, hogy nem is gondolkoztunk a „módszeren", amellyel ezt az epizódot megoldotta - szólalt meg akadozva, váratlanul az egyik „legzöldebb" növendék, Scsukin.- Azt gondolom - folytatta -, hogy a szereplőknek segítséget nyújtott maga a megváltozott körülmények ténye: a szöveg mondása közben számos fizikai akadályt kellett leküzdeniük.- Ez a helyes válasz! - szakította félbe Vahtangov. - A felelet szinte teljesen pontos meghatározását adja annak, amire törekedtem. írjam be magát is a rendezői csoportba?kérdezte derűsen Scsukintól.- Nem... még nem - mosolyodott el Scsukin.- Ma azt a rendezői módszert alkalmaztam, amelyet a kiegészítő akadályok teremtésének nevezhetnénk. Ezeket az akadályokat azonban természetesen a szöveg indokolja - hangsúlyozta Vahtangov. Ezzel arra késztettem a színészeket, hogy minél világosabban, plasztikusabban cselekedjenek, oldják meg feladatukat. Jegyezzék meg, leendő rendező elvtársak, az akadály, amelyet a színésznek a színpadon le kell küzdenie, kitűnő ugródeszka a feladat végrehajtáséhoz. A külső, fizikai, és a belső, pszichológiai akadály egyaránt. Teremtsék meg a színészek számára a cselekmény logikájából kiindulva és jó eredményt érnek el!

A Jubileum próbái a Vahtangov által javasolt utón folytatódtak. Ennek eredményeként igen sajátos szinpadi megoldása jött létre a sokat játszott Csehov-vaudevillenek.- 105 -