Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

Hármunk rendezői nevelése rendszeresen folyt tovább, Vahtangov soha nem feledkezett meg utasításairól és tanácsairól. A ruhatári öltözés-vetkőzésből „bemutatót" kellett tartanom előtte a hallgatók egyik, szindarabrészletekből összeállított nyilvános estjén. Ezen az esten ő maga fogadta a nézőket és figyelte, hogyan tűntek el a kabátok, sárcipők, esernyők és kalapok pillanatok alatt az ajtókivágásban. Miközben figyeltem, megláttam, hogy előveszi jegyzetkönyvecskéjét és néhány szót ir bele.

Valami nincsen rendben - jutottam a következtetésre, bár a növendékek ruhatári csoportja oly lelkesedéssel dolgozott, hogy a látogatók először meglepődtek, majd vidám nevetésre fakadtak „varázs-ruhatáriink" - mert igy keresztelték el munkánkat - láttán. Mindenesetre kitűnő hangulatban mentek be a nézőtérre.

A helyiségek takarítását - ezt a feladatot Vahtangov Szimonov rendezői ellenőrzése alá helyezte -, a stúdió kollektívája kifogástalanul végezte. A vászon borítólapok ránctalanul feszültek az újonnan meszelt falakon és a mennyezettől keskeny, diófából készült, politúrozott léc választotta el őket. Mindenütt eszményi tisztaság honolt. Az előcsarnok sarkában vidáman ropogott a kandalló tüze az ügyeletes növendék /kazánfűtőnek neveztük, bár leány volt!/ felügyelete alatt. Meglepő, hogy ez mennyire tetszett a nézőknek! Sokan művészeti jellegű újításnak találták, pedig csupán az őszi rossz időben lelte magyarázatát! Egyébként azokban az években Moszkvában nehézségek voltak a faellátás körül és a fahasábok vidám ropogása talán a szebb időkbe vetett reményt lopta a nézők szivébe !

Vahtangov figyelte, miről beszélgetnek vendégeink az

előcsarnokban, majd újra feljegyzéseket irt zsebnoteszébe.- Itt is valami baj lehet - gondoltam.

Végül elfoglalták aprócska nézőterünknek mind az ötvenkét székét. Szinte minden néző ismerte egymást, miután a jegyeket a stúdió régi növendékei között osztottuk szét- 106 -