Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

- Mi az? Mi kell magának? - kérdi kétségbeesetten Vahtangov Sipucsin szövege szerint, ügyesen Hirin Íróállványa mögé kerül és elbarlkádozza magát Mercsutklnától egy székkel,

Merosutkina számára nem marad más hátra, mint hogy Hirin háta mögül, az iróállványon keresztül beszéljen hozzá. így is teszi. Az iróállvány magas; Vahtangovot szinte teljesen eltakarja Merosutkina elől. Ezért a nő feláll Hirin magas zsámolyának alsó keresztrudjaira. Hirin-Lobaskov, akit ez mérhetetlenül zavar, Merosutkina monológjának közepén leszáll magas székéről és könyvével együtt átköltözik a nagy asztalhoz. Miután Merosutkina monológja végére természetesen már Hirin felszabadult székére mászik fel, Vahtangov az iróállvány mögül átmegy az asztalnál álló karosszékhez és mig Merosutkina lemászik a székről, Vahtangov és Lobaskov az asztalon keresztül suttogva szót váltanak:- Andrej Andrejevics, utasítsa a portást, hogy dobja ki ezt a nőt - suttogja Lobaskov a folyószámlakönyv mögül.- Nem lehet, rögtön sivalkodni kezd - feleli ugyanilyen halkan Vahtangov.

Merosutkina pedig már újra ott ágaskodott Hirin háta mögött, s a nagy asztalon keresztül el akart jutni Vahtangovig. Az utóbbi egyre mélyebben süppedt karosszékébe, majdnem a földre csúszott.- Én nem tehetek semmit - próbált szabadulni az asztal másik oldalán Hirin Mercsutklnától. Nem tehetek... Beszédet kell lmom.

De Merosutkina a szó szoros értelmében rajta keresztól felmászik az asztalra, úgy keresi a karosszékből a földre lecsúszott Vahtangovot.

És hirtelen, legnagyobb meglepetésünkre /és elragadtatásunkra/ rendkívüli szituáció áll elő. Hirin Meresutkina elől a beszéddel együtt az asztal alá rejtőzött, az asztal lábai közé, s a földre fektetve papirosait, ott ir- 102 -