Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

A beszélt nyelv technikája

A BESZÉLT NYELV TECHNIKÁJA

Hangerő

A hangerőt gondozni kell. A néző ne csak arról a helyről hallja a színész hangját, ahol a szinész tartózkodik, a hangnak úgy kell behatolnia a nézőbe, mintha sztereofonikus lenne.

A jó hangerő elnyerésére két lehetőség van:

a/ A hangot hordozó levegőoszlop erővel távozzék, visszafogás nélkül,

b/ a hangot rezonátorokkal növeljük.

A hangerő szorosan összekapcsolódik a jó légzéssel. A szinész, csak a mellkassal.vagy csak a hassal lélegezve nem halmoz fel elegendő levegőt,bezárja a gégefőt. Ez meghamisítja a hangot és idővel zavarokat is okoz. Ha a szinész totálisan lélegzik /mellkassal és hassal/, akkor elég levegőt gyűjt össze és tékozlóan használhatja. Ne tartsuk vissza a hanghullámot olyan korlátokkal, mint a gégefő-zár vagy az alig nyitott állkapocs.

Légzés

' *v.

A tapasztalati megfigyelések három légzésmódot mutatnak:

a/ Felső vagy mellkasi légzés, Európában szokásos, elsősorban nőknél. A levegő a mellkasban gyűlik össze, kihasználatlanul hagyva a hasat.

b/ Alsó vagy hasi légzés. A levegő a hsteban gyűlik Öagze, a mellkas beiktatása nélkül. Szokásos légzésmód, sz-t tanulják a sziniiskolákban.

c/ Organikus, totális, mellkasi-hasi légzés. A leghigiénikusabb és legfunkcionálisabb. A gyerekeknél és az állatoknál találkozunk vele.

Általában vagy mellkasi vagy hasi légzéssel élünk. Ezzel szemben arra kellene törekednünk, hogy - saját kondíciónk érdekében - még a magánéletben is a totális légzést használjuk. A totális légzés, igen higiénikus funk- 94 -