Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
A játék
tathatja meg az arckifejezését. Organikus átalakulás ez, amely az erős fény, a nézőkkel való igen közeli kapcsolat okozta konkrétum érzete és fiziológiai jelenségek /izzadás, légzés stb./ következtében éppoly varázslatossá és frappánssá lehet, mint egy igazi maszk. Az izmok segítségével maszkká alakított arc elvén alapult az Akropolisz. amelyen belül a színészek, az egész előadás folyamán, egyazon arckompoziciót őriztek meg. Marlowe Faustjában, a főszereplő - az előadás folyamán - lelki életének alapállomásait arckompozició-változtatással jelzi: normális arc az elején, amely - megszállottsági állapotát kifejező - eltorzult és görcsös maszkká alakul, hogy végül - célja megvalósulását tükröző - extatikus arc megkomponálásával fejeződjék be. A fiziológiai jelenségek felhasználása Tudatosan átalakithatók színházi hatássá azok a fiziológiai jelenségek, amelyeket nem lehet kiküszöbölni vagy elrejteni! a sorozatos erőlködéssel járó szaggatott légzés, a folydogáló veriték, a mértéktelen nyálazás, sőt, a nátha okozta csöpögő orr is. Mindezek az elemek, amelyeknek az elrejtésére az akadémikus színházban nagy gondot fordítanak, a szinészi struktúrában megmutathatók és hasznosíthatók is lehetnek. A nagy improvizálásban, Mickiewicz ősök cimü drámájában, Gustaw-Konrad arca - a fizikai erőfeszítés következtében - verejtéktől patakzik. Nem rejti el, hanem egy sor olyan mozdulatot végez, amely Krisztus véres verítékeként igazolja és felhasználja ezt a verejtékezést. Az Akropoliszban. a befejező menetjelenetben, a hisztériától és az energiák hajtotta feszültségtől kifulladnak a színészek, de kapkodó lélegzetük - a templomi énekük hirtelen megszakadását követő csendben - hatássá válik.- 89 -
