Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

A játék

A színész hibáinak kiaknázása

Hogy felülkerekedjék a rutin és a fizikai feltételelei okozta korlátokon, a színész tudatosan «lmA?.?.« ki a hibáit, legyenek azok fizikai vagy pszichikai hibák. Szerepkörét ne a jó tulajdonságai, hanem a hibái függvényeként határozzuk meg. A szép és fiatal színésznőt, rendszerit, automatikusan Julia szerepének az eljátszására vá- 1jsztják ki, ugyanakkor a csúnya, alacsony vagy túlméretezett színésszel mint Quasimodóval találkozunk. Pedig a ízinész, függetlenül fizikai megjelenésétől, bármely szerepet eljátszhat, ha oly módon aknázza ki hibáit, hogy azok ütőkártyává váljanak szerepe felépítésében.

Vegyük Hamlet esetét. Előadásunkban ezt a szerepet egy alacsony, csaknem kopasz színész játszotta, akinek a fizikuma nem kelt rokonszenvet. Az udvarnak nagyon is igaza van, amikor gúnyolódik rajta, amikor úgy bánik vele, mint Gogol Köpenyének Akakijev Akakijevicsével /gúny oldal/. De Hamlet outsider-helyzete intellektualitásával jár. „Egg-head", olyan egyéniség, aki egy könyvtárral él szimbiózisban, aki visszautasítja a nép otromba és lapos szórakozásait /apoteózis-oldal/.

Sokszor a színésszel való munka közben tárul fel - még potenciálisan és nem végsőkig megformált állapotban - az archetípus a maga teljes világosságában. A Faustot játszó színész, például, fiatal, szép és naiv megjelenésű volt. Ezek a negativ oldalak - gondoljunk a főszereplő ördögtől megszállott jellemére - ütőkártyává változtak, hála a - színésszel folytatott közvetlen munka folyamén vallásellenes Szent Sebestyénné átalakuló - „Szent" archetípusának.

Nem a szerep határozza meg a színész szerepkörét. hanem a szerep interpretálása. Sajátos interpretálás lehetővé teszi, hogy megmutassuk, a szerep struktúráján belül, a szinész hibáit és hogy azokat a színpadi alak jellemének- 90 -