Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
A játék
kor művész-játék stílusban járkálva, énekel /tavaszi panoráma leirása/; visszatér a kezdő pozíciójába. A művész- vagy komponáló játék nem zárja ki a naturalista játékrészleteket! ezek a részletek, a művész-játék struktúrájába beiktatva, a valóság hamisítványává válnak és ugyancsak művész-játék jelentést kapnak. Szinpadi mágia A színész tökéletes átalakulási képessége - szolgálatába állítva teste összes kifejezési eszközét /hang, láb, kéz, szem stb./ - lehetővé teszi, hogy mindent megjelenítsen. Nem bemutat, hanem megjelenít.^* Ha szinpadi *H. Michaux; Egy barbár Ázsiában. - Csak a kinaiak tudják, mit jelent az, hogy szinpadi megjelenités. Az európaiak, hosszú ideje, semmit sem jelenítenek meg. Az európaiak mindent bemutatnak. Minden ott van a színpadon. Minden, semmi sem hiányzik, még az ablakból nyíló kilátás sem. i kínai,aki egyszerű és ravasz lény, ezzel szemben a szükségnek megfelelően helyezi el mindazt, ami majd a síkságot, a fákat, a lépcsőt jelenti. Minthogy a színpad három percenként változik, nem végeznének a bútorok, a tárgyak stb. beállításával. A kínai színház nagyon gyors, moziszerü... Ha a színésznek nagy térre van szüksége, egész egyszerűen a távolba néz, és ugyan ki nézne a távolba, ha nem lenne horizontja? Ha egy asszonynak ruhát kell varmia, tüstént varráshoz lát. Pusztán a levegő mozog az ujjai között, mégis mindenki varrás-érzetet érzékel, a tű érzetét /mert ki is varrna tisztán levegőből/, amelyet beszúr, amelyet keservesen húz ki a másik oldalon, és az ember még többet is érez, mint a valóságban, érzi a hideget, mindent érez. Miért? Mert a színész elképzeli a dolgot! valamiféle varázserő jelenik meg nála, vágy a cselekvésre, hogy érezze a nem ottlevőt. Amikor azt látjuk, hogy egy nem létező kannából a legnagyobb gonddal önti ki a nem létező vizet, nem létező vászonra, hogy az arcát dörzsöli vele, és aztán annak rendje és módja szerint kicsavarja a nem létező vásznat - ennek a jelen nem levő és mégis nyilvánvaló víznek a léte valami hallucinálásfélévé válik, és ha a szinész leejti a /nem létező/ korsót és az ember az első sorban ül, úgy érzi, hogy a szinésszel együtt ő maga is lefröcskölődött.- 84 -
