Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

A játék

A színész cselekvését ne ismételje meg a zene, a színész úgy bánjon a zenével, mint partnerrel, például polemizáljon vele: fennkölt és poetikus jelenetet kisérjen kakofónia vagy groteszk és brutális jelenetet finom és gyengéd „ária". *

Arról van tehát szó, hogy minden elemet, amivel a szinész él vagy amit felhasználhat szerepe strukturális felépítésében /szöveg, zene, fény, jelmez/, olyan partnerként kell kezelnie, amely - leleplező hatása által - kiegészíti a szinész cselekvését. Ez, természetesen nem lerögzített szabály. A szinész, interpretálásával vagy zenekisérettel, meg is kétszerezheti a szöveget.^* Ez azonban csak művészileg jól meghatározott struktúrájú rendezésbe válik automatikusan hatásossá.

A színpadi polémiának ez az elve nem csupán különböző, partnerként kezelt színpadi elemekre alkalmazható, hanem a szinész saját testére is. Két vagy több, egymást cáfoló részre oszthatja fel a testét. A színpadi alaknak,aki harsogó nyilatkozatot tesz bátorságáról, határozottságtól és pajkosságtól ragyoghat az arca, karja elárulhatja gyávaságát, lába pedig pánikot fejezhet ki.

A színpadi polémia a művész-játék alapeleme. Megfelelően alkalmazva, feltétlenül, hirtelen megdöbbenést

^*A film - egészen a banalitásig - bőven felhasználta ezt a polémiát a jelenet és a kísérőzenéje között. Chabrol Unokafivérek vagy Bunuel Viridiana c. filmjében - hogy csak két példát említsek ~ groteszk-gyászos orgiajeleneteket kifinomult klasszikus zene kísér. És megfordítva, a lengyel Makarczynsky, Az élet szép c. dokumentumfilmjében dzsesszkisérettel mutatja be nekünk az auschwitzi koncentrációs tábor világát.

5*A legismertebb példa erre a Koldusopera Abschiedsongja a Berliner Ensemble előadásában. 1 Mackie-Messer és Polly énekelte duó a szentimentális és patetlkus giccs "non plus ultrája". A hatás azonban teljesen ellenkező. De talán a két főszereplő énekmódja sem közömbös ennél a hatásnál.- 81