Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

A játék

életerőt, az őket elárasztó szenvedélyek hullámát. Hirtelen megállnak és ebben a pillanatban kompozíciójuk emberló kompozícióvá válik. Egyik lábuk a földön, mint kengyelben, másik lábtik a levegőben, mint az ugró ló lába, egyik karjuk előrenyujtva, a kezük és az ujjaik mintha görcsösen tartanák a kantárokat, másik karjuk a levegőben, kezük az életerő görcsében szorul össze.

Egy másik előadásban pedig, Kalidasa Sakuntalá.jában. a befejező jelenetet, amelyben a két szerelmes találkozik egymással és kifejezésre jut a vágyuk, hogy életük hátralévő részét együtt akarják leélni, a két színész, a nézők szeme előtt lefolyt kompozícióban interpretálta az aggkori elkorcsosulás hirtelen folyamatát, szervezetük elhasználódását, a hirtelen megöregedést. Ez, talán a minden mérgező erotikus hatástól megkímélt élet perspektíváját akarta kifejezni, vagy egyszerűen az ótestamentum parancsának /Vanitatum vanitas... Omne est vanitas/ a gyarló emberi szándékok szerinti eltorzítását.

A színésznek a néző figyelmét irányitó képessége * V

A tapasztalat azt bizonyltja, hogy egyenlő feltételek mellett, a vizuális jobban vonzza a néző figyelmét, mint az auditiv. Ezért fontos, hogy a színész legyen képes a néző figyelmét a vizuálisról az auditívra irányítani és megfordítva; a hanghatásról a fizikai hatásra; meghatározott testrészről egy másikra; önmagára, el önmagától, mindig megkomponált, de a maguk többoldalú fázisában világos és érthető helyzet- és hangváltoztatások segítségével.^*

V-----------^*A pekingi klasszikus opera lerögzített szabálya arra kötelezi a színészt, hogy minden mozgását és mozdulatát ellenkező oldalról kezdje, igy tegye hangsúlyossá. Például, ha a színész olyasvalamit akar megmutatni, ami baloldalt van, a kezével jobbról balra haladó kört ir le. Ha úgy akar megnézni valamit, hogy jobbra fordítja a fejét, először balra fordul a fejével és ezt a mozdulatot jobbra fejezi be.- 78 -