Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

A játék

sokat, a legkisebb részletet Is megszerkesztették, hogy extatikus vallási menetet ábrázoljanak. A színész - hogy konkretizálja a maga fizikovokális hatású partitúráját egy kollektiv hisztéria keretén belül - arra kényszerült, hogy teljes mértékben mozgósítsa az összes pszichikai és fizikai segédeszközét /transz/. Másrészről, e jelenet művészi megkomponálása, ideografikus eltorzulásával, elérte a célját: éles reakciót váltott ki a megdöbbent és megbántott nézőnél. Ugyanakkor, ilyen jelenetben, amelynek magas fokon kell hatnia a néző tudatalattijára, lehetőséget adhatunk a színészi improvizálásnak.

A szerep legkisebb részleteinek tudatos és logikus megkomponálása

Minden mozdulat, minden mozgás, a járásmód, minden kinetikai lehetőség és testi kifejezés, a hang csengése, intonációi és színei váljanak kompozícióvá, amelynek hatóereje - a szerepfelépités függvényeként - pszichikai öszszeütközéseinek minőségétől függ. Már egy rövid mozdulatsor is mikropantomimmá válik, és ez felvilágosítást ad számunkra a színpadi alak jellemére, szándékaira és terveire vonatkozóan. Minden mondat kiejtése olyan szükségszerű következmények egész sorát kiváltó cselekvés, amelyeket a kimondott szavak logikus jelentése nem foglal magába.

Ez a kompozíció ne legyen bonyolultság a bonyolultságért, rejtvény, steril titkos tanok felesleges folyamata. Ebben az esetben csak patológikos jelenség lenne, teljesen idegen a kitűzött céltóx.

A Kordiámban van egy jelenet, amelyben a főszereplő sétalovagol szerelmesével. Az előadásban ezt a jelenetet féktelen vágtatáaként komponáltuk meg: a két színész - ugyancsak megkomponált - kiáltással rohanni kezd a színpadon. A kiáltás kifejezi az élet dühét, a rosszul elfojtott- 77 -