Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

A rendező vigyázzon rá, nehogy a szinész dogmatikusan dolgozzék a komponálás módszerének elvei szerint. Ha a szinész ezeket az elveket képzelete igénybevétele nélkül alkalmazza, az egész szimmetrikus banalitássá válik. A testével kell gondolkodnia.

A szinész folytasson szenvedélyes harcot mindenféle művészi tautológia ellen. Az ellen, hogy a szerelmi monológot lírain, romantikus zene kíséretében mondja el. Hogy, kiejtve egy mondatot, azt sztereotip és banális mozdulatokkal kommentálja. /„A barátom belép az ajtón" - és kezével az ajtóra mutat. „Szeretlek" - és automatikusan önmagára mutat./

Az előadás genezise

Az előadás szerkezete, a maga három alapkomponensével - az archetípussal, a kigúnyolás és apoteózis dialektikájával és a „két együttes" rendezésével - nem merev törvények szerint ölt konkrét formát. Néha a kigúnyolás és apoteózis dialektikája bontakozik ki először a szövegből /Kordián: a főszereplőnek a téboly kifejezéseiben kifejtett nemes törekvései/, ezt követi aztán a „két együt-55-------A szöveg rendezése nem korlátozódik egyetlen archetipális tengely megtalálására. Lehet több párhuzamos, esetleg egy vagy több másodlagos archetipális tengellyel körülvett fő archetipális tengelye is. A lehetőségek sokfélék és változatosak. Ugyanakkor szem előtt tartandó, hogy a mi korszakunk is alkot para-archetipusokat, olyan eseményeket, amelyek - megragadva a népképzeletet - már pszichodinamikus súlyt képviselnek. Például a hirosimai nukleáris robbantás, a fenyegető apokaliptikus vég archetípusává válik. - Az archetípus csak akkor szolgálhat pszichodinamikus eszközként, ha a mi korunkra alkalmazható, vagyis, ha magában hordja a mai ember mintakép-értékét. Ac archetípus és a mai korszakunk szembeállítása különleges méreteket ölt, hála a kigúnyolás és apoteózis dialektikájának.- 68 -