Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

Például, a rendezd olyan színésszel dolgozik, aki életében Intellektuális gentlemannek akar látszani, és aki ennek megfelelően is viselkedik. De rendkívüli helyzetekben - részegen vagy valamely ünnepségen - rekedten, gutturálisan, csaknem állatian nevet,úgy ahogy az életben soha. A rendező tehát, a legnagyobb mértékben kerülve a személyeskedő célzásokat, azt javasolja a színésznek, hogy éppen ezt a mély és gutturális, rendszerint visszafojtott nevetést alkalmazza a szerepében. Automatikusan, gyakran tudat alatt, feszültség támad a színész és a szerepe között és a színész emocionális reagálásai olyan intenzitásuakká válhatnak, hogy zavarnák a nézőt. A rendező aztán kiküszöbölheti ezt a nevetést - mihelyt az szint adott a színész Interpretálásának.

Vagy, adva van egy olyan színésznő, aki infantilizmusát érett és felelősségteljes asszony álarca mögé rejti. A próbákon a rendező arra bátorítja, hogy - egy ágy segítségével - gyerekes gyakorlatok sorát végezze el: bújjon el az ágyban, az ágy alá, a takaró alá, játsszék a párnával, közben pedig mondja a szöveget.

Vagy, játsszassunk el a színésszel olyan színpadi alakot,készíttessünk számára olyan maszkot, amellyel szemben szerves ellenszenvet érez.

Helyes, ha az efféle gyakorlatokat négyszemközt végeztetjük el a színésszel és olyan helyen, ahol jól érzi magát, például az otthonában. Ha a rendező és a színész kapcsolata bizalmas és őszinte, vagy ha tekintélyen alapszik is, a színész a magánéletében feltárhatja a rendező előtt mindazokat a tulajdonságait, amelyeket nem szeret kifejezésre juttatni, és közösen feldolgozva ezeket a tulajdonságokat, felhasználhatják őket a szerep felépítésénél. Természetesen, mindez maradjon köztük, és a rendező is merje megmutatni azokat a személyes tulajdonságait, amelyeket elfojtani szeretne.- 66 -