Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

Héhány megjegyzés a színésszel végzett munkával kapcsolatban

a/ Szövegelemzés. Az elemzésre szánt megbeszélések megismertetik a színésszel a rendezői tervet és a rendezői interpretálást. A színésznek, miközben olvassa a szerepét, nem szabad interpretálnia. Monoton hangon olvasson, nehogy az olvasás, sztereotip banalitásokkal, hamis irányba terelje annak a színpadi alaknak a megformálását, amely csak a próbák folyamén bontakozzék ki. Az elemző megbeszélések alatt a szinész tanulja meg otthon könyv nélkül a szerepét, de még ekkor sem szabad fennhangon tanulnia /a fennhangon történő tanulásban mindig megvan a törekvés az interpretálásra/. Ha ez nehézséget okozna, tanuljon monoton hangon. Az elemző megbeszélések ne legyenek nagyszámunk, maximum hármat vagy négyet tartsunk belőlük. A próbák csak akkor érhetnek el konkrét eredményt, ha a szinész már kitünően tudja könyv nélkül a szerepét.

b/ A próbáik akkor kezdődnek, amikor a szinész már tökéletesen tudja könyv nélkül a szerepét. Ha a szinész nem biztos a szövegében, fölösleges erőt fejt ki, hogy visszaemlékezzék rá és lelassítja a cselekmény ritmusát azáltal, hogy - időnyerés céljából - bőségesen igyekszik interpretálni. Ez pedig megakadályozza, hogy koncentráljon a szerepfelépité8 számtalan szempontjára /pszlchovokális hatások, az improvizálás spontaneitása, a gondolati asszociációk szabad áramlása/ és csökkenti teljesítményének a lehetőségeit.

A szerep strukturális felépítése szorosan kapcsolódik a színészhez. A szinész pszichofizikai tulajdonságai alkotják azt a vázat, amelyre épül az egész szerep. Ez nem azt jelenti, hogy a szinész önmagát játssza, hanem, hogy vegye figyelembe a sajátosságait, például azért, hogy vitába szálljon velük /csúnya fiómeó, lásd a játékról szóló fejezetet, 90. oldal/. Egyik színészt nem helyettesítheti a- 63 -