Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
Rendezés
Az eredeti szövegben ez a monológ Faust sajnálkozását fejezi ki, amiért eladta lelkét az ördögnek és azt a törekvését, hogy visszatérjen Istenhez. Az előadásban a monológ a nyílt ütközet, a nagy találkozás a szent és az Isten között. Faust, mozdulatokkal érintkezve az éggel és a nézőket hiva tanúnak, több, lelke megmentésére alkalmas indítványt tesz, ha az Isten meg akarná menteni a lelkét, ha valóban könyörületes lenne és olyan fokon teljhatalmú, hogy egy lélek megmentéséért csodákat is vihet végbe, ha lenne hozzá képessége. Faust először azt javasolja - hiába -, hogy álljanak meg az égi szférád:: - az idő: Stand still, you ever-moving spheres of heaven ,, That time may cease, and midnight never come... Istenhez fordul, de Isten eltaszitja őt: 140, I’ll leap up to my God! Who pulls me down? Faust érdekes jelenségeket vesz észre: az eget beborítja Krisztus vére, amelyből egy fél csepp is elég lenne az ő megmentésére. Kéri: See, see, where Christ’blood streams in the firmament! One drop would save my soul, half a drop...15. De Krisztus eltűnik, igen kis jelentőségű dolog számára egy lélek megmentése, és ez lehetőséget ad Faustnak, hogy figyelmeztesse rá a vendégeit: Where it is now? ’tis gone...^* ^'Ti, Ég örökmozgó szférái, állj, Hogy pangjon az idő, s ne jöjjön éjfél... 14’Istenemhez szököm! - Ki huzna vissza? 1^*Im, a mennybolton Krisztus vére árad! Megvált egy csepp, egy fél csepp... 16*Hol van? Kitűnt... /Kálnoky László fordítása/ 52 -
