Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
Rendezés
Krisztus helyében Isten haragos arca jelenik meg; csak ijesztgetni akart See: where God stretcheth out his arms, and bends his ireful brows!x'* Faust azt javasolja, hogy nyíljék meg a föld és nyelje őt el; a földre veti magát és várja, hogy megnyíljék. Mountains and hills, come, come and fall on me and hide me from the heavy wrath of God.-1-®» De a föld süket marad Faust kérésére és Faust az alábbi megjegyzéssel emelkedik fel: 0, no, it will not harbour mel1^* Az ég elnémult a terem különböző sarkaiból, elbújtatott színészek, fenyegető hangon, ismert imákat mondanak, mint az Ave Maria és a Pater Noster, éjféli harangszó, Faust extázisa passióvá változik, elérkezett a pillanat, amikor a szent - miután bebizonyította a vendégeinek Isten bűnös közönyösségét, sőt, bűnösségét - kész a mártiromságra: az örök kárhozatra. Sztázisban van, a teste görcsbe merevedik. Hangja extatikus érthetetlensége, passiója pillanatában, a kelepcébe esett állat artlkulátlan, éles, siránkozó hangjává válik. Teste vonaglás martaléka. Hirtelen csend áll be. Megjelenik a kettős Mefisztó, főpapi oraátusba öltözve, és megragadja Faustot. Faust lába az erélyes Mefisztó vállán, fejjel a föld felé, a kezét a földön vonszolja; és elviszik arra, ahol az örök mártlromság várja, úgy cipelik, mint egy áldozati állatot, mint ahogy elképzeljük a kereszt vitelét. Karját kinyújtja Isten, S haragosan ráncolja homlokát! 18"Hegyek s dombok, zuhanjatok reám, Hejtsetek Isten haragja elől! W-ó, ő sem fogad be már! /Kálnoky László fordítása/- 53 -
