Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

magfizikai laboratórium ciklotronjai, szinkrofazotronjai között; olyan magabiztossággal és olyan naivitással, olyan baklövésekkel és olyan fölfedezésekkel. Mivel tehát ennek a kis tanulmánynak szertelenségei és gondolatai végülis a leckeként mindnyájunknak feladott kérdésekre kiesik a válaszokat, s mivel bobóckodO bölcsességei valahol mégiscsak szót, elgondolkodást, s főleg vitát és ellenvetést érdemelnek, a Szinháztudományi Intézet úgy döntött, hogy megvitatja Barba könyvét, és a tanulmányt magát e vita tanulságaival egyetemben adja közre. Az itt következő néhány vitatkozó észrevétel ennek az intézeti vitának és állásfoglalásnak eredményeit foglalja össze és állítja - nem csendőr -, hanem inkább idegenvezető gyanánt a tanulmány élére. Az vezetett bennünket ebben a törekvésünkben, hogy a színházzal foglalkozó művészek ne csak napihirből értesüljenek az opolei színház vonzóerejéről, hanem kicsit belülről is láthassák szerkezetét. S ugyanakkor kézre adjuk kikiváakozó ellenvetéseinket is, melyek, úgy gondolom, a józan művész és publikum gondolatait mondják ki csupán.

A feladat, a "jó szándék"

Nem akarom az ide kívánkozó közmondást Barba és Grotowsky védelmére felhozni, mert akkor kicsit összekuszálnám a vádló és védő szerepelt. A közmondás ugyanis azt mondja, hogy a pokol utjai is

Íó szándékkal vannak kikövezve.

bből tehát eleve azt a következtetést lehet levonni, hogy ez a kísérlet eleve pokolra van Ítélve. .. /Hogy ezúttal meg is maradjunk Barba "katolikus mitológiájának" terminológiájában./ Annyi mégis csak találóan jellemzi ezt a- 4 -