Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Bevezetés

kísérletet és tanulmányt, hogy egy történelmi feladatra kíván választ keresni, és nem is mindig rossz helyen, a művészi becsületesség pozíciójából, tehát valóban "jó szándékkal". Melyek ezek a modem feladatok, melyekkel az egész mai színház - nyugati is, és főleg az igazán forradalmi szocialista színház küzd? 1. A közönség és színház alapvető kapcsolatának radikális megreformálása. A televízió, a film, sőt a rádió is a "passzív közönség" befogadóképességére, passzivitására, csupán odafigyelő. de nem résztvevő magatartására épit. Kialakított egy olyan publikum-reakciót, melyben a közönség csupán a színpadtól várja az élményt, a gondolatot, az uj érzelmeket, és nem igen akar ő maga is ennek az élménynek alkotója leírni. Ez a változás lassanként a színház egyik alapvető fejlődési akadálya lesz. Hol itt, hol ott bukkanunk rá a jelenlegi formák elavultságára, túlélt voltára. A kérdést tehát feltette már a történelem: a modem kor és főleg a modem társadalom - a szocializmus - számára vajon kielégitő-e még a régi színházi forma? Kielégitő-e a pusztán passzív szemlélő viszony vagy lehet uj utakat is keresni a szinház alapvető hatásterének bővítésére, újjáépítésére, a közönség cselekvő-résztvevő átgyúrása érdekében? 2. A szinészirendezői munka maga is megkapta a maga kérdőjeleit. A rögtönzés és kompozíció viszonya, a kettő egysége és dialektikus feszültsége igencsak megbomlott a modem színházi kísérletek során. Részint a rögtönzés tulhajtásának irányában, részint a konzervatív "lejátszás" irányában. A szerep fétissé vált, melyet vagy tagadni kell. fellazítva minden elemét, átköltve, megváltoztatva alapvető szerkezetét, vagy fétisként tisztelve csupán Írott mivoltában - ha ez egy- 5 -