Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

szólag, csak szerzetesek érdeklődését csigázhatja fel /a szöveg archetipális rétege/. Paust és a többi „dramatis personae", a különféle rendek szerzeteseinek öltözékét viseli. Faust fehérben* Mefisztó - szimultán játssza egy színész és egy színésznő - fekete reverendát visel; két másik színész ferences szerzetesnek öltözött.

A cselekményhez tartozik még két - az asztaloknál ülő és a közönség közé vegyült - szinész is /magyarázatát később adjuk/.

Faust, az Isten ellenes szent * VI

Ebben a drámában a képzelet teljesen elmerül a vallásos tematikában, Isten és az ördög intrikál a főszereplők között; ezért, a cselekmény egy kolostorban játszódik.

A rendező számára Faust szent, a szentséget a tiszta igazság abszolút vágyaként határozva meg. Ha a szent meg akar felelni ennek a szentségnek, fel kell lázadnia az Isten, a világ teremtője ellen, mert törvényei, melyek kormányozzák ezt a világot, az erkölcsiségnek és az igazságnak ellentmondó csapdák.

Stipendium peccati mors est. Ha! Stipendium,

The reward of sin is death. That’s hard.

Si peccase negamus, fallimur et nulla est in nobis veritas. If we say that we have no sin, we deceive ourselves, and there’s no truth in us. Why, then, belike, we must sin, and so consequently die: 2.1

Ay, we must die an everlasting death. .

VI-----------•"Stipendium peccati mors est." 0! "Stipendium."

A bűn jutalma a halál. Kemény szó!

"Si peccase negamus, fallimur,

Et nulla est in nobis veritas."

Ha eltagadjuk bűneinket,

Nincsen bennünk igazság, s öncsalók vagyunk.

Nos, vétkeznünk muszáj hát,

S következésképp meghalunk:

Meg kell ismernünk az örök halált.

/Kálnoky László fordítása/- 45 -