Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

A Laertésszel vívott párbaj Hamist halálával végződik. Ez esetben a helyzet komoly. A fiatal herceg holtteste fölött az udvaroncok józan és okos tömege - azért jöttek, hogy meggyilkolják - most dicshimnuszt zeng /Fortinbras szövege/. A naiv és mártir outsider számára túlságosan későn érkezik erényeinek a szenttéavatása /kigúnyolás és apoteózis dialektikája/.

Christopher Marloweí Doktor Faustus tragikus históriája

A Szent archetipusa. aki nem fogadja el az ég kategóriáit és a földöntúli kárpótlást, hanem, isten ellen lázadva, a kárpótlás nélküli világi szentség eszméjét akarja megtalálni, az őt örök kárhozatra Ítélő mártírhalál utján. A kigúnyolás és apoteózis dialektikája, amint majd látjuk, teljes egységbe olvad az archetípussal.1®*

A rendezés kerete, a szövegnek megfelelő montázs szerint

Faustnak még egyetlen órája van a mártírhalál előtt: a pokol és az örök kárhozat előtt. Utolsó Úrvacsorára, afféle nyilvános gyónásra hivja meg a barátait és ezen felajánlja nekik élete epizódjait, mintha a testét és a vérét ajánlaná fel. Faust fogadja a belépő vendégeket /a nézőket/ és a terem hosszában elhelyezett két hosszú asztalhoz ülteti őket, Ő maga egy harmadik, kisebb asztalnál foglal helyet, mint a prior a kolostor refektóriumában. Az atmoszféra pontosan olyan, mint egy középkori monostorban. Az érdeklődés olyan tematika köré összpontosul, amely lát—

..... ■— ■ 1

‘Figyeljük meg, hogy - különböző archetípusok szerint - hogyan interpretálhatja ugyanazt az irodalmi motívumot a rendező. Lásd: Goethe Faustját 40. oldal.- 44 -