Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

Goethe: Faust

A rendezés archetípus-tengelye: Az ember-sámán mítosza, aki, hogy a végsőkig jusson kísérleteivel, együttműködik a démoni hatalmakkal, jutalmul elnyeri a totális megismerést és az élet teljességét.

Kigúnyolás és apoteózis dialektikája: Összeütközés az archetípus és mai mitológiai megtestesülése között, ap

tudós-sámán mítosza, aki ismeri a szellemidézést /E = mc /. Faust-Einstein, Faust-fizikus, Faust, a kibernetika titkainak szakértője.

A goethei szövegnek megfelelő montázs segítségével, a konvencionális mágikus elemeket modem mitológiai kategóriákban ábrázoltuk. Az a jelenet például, amikor a főszereplő a boszorkánynál van, aki mágikus eszközök segítségével visszaadja az ifjuságát, - az előadásban kórházban játszódik és egy sebész fiatalító operációt végez Fauston, miközben Goethe mágikus szövegét recitálja /orvosi mágia/.

Slowacki: Kordián /lengyel klasszikus szöveg/

A színdarab cselekménye: Kordián, fiatal nemes, fel akarja magát áldozni a népért és ki akarja szabadítani a lengyeleket a cári iga alól. Minthogy egyetlen segítőkész bajtársat sem talál, elhatározza, hogy teljesen egyedül, megöli a cárt. De elvéti a merényletet és foglyulejtik. Elmegyógyintézetbe küldik, hogy megvizsgáltassák az elmeállapotát; épeszűnek nyilvánítják, halálra Ítélik.

A rendezés struktúrája: Az önmagát másokért feláldozó egyén archetípusa.

Kigúnyolás és apoteózis dialektikája: Az a gondolat, hogy a Megmentő /Kordián-Winkelried/ törekvése őrültségi rohamból fakad. De ha őrült is, a főszereplő szándéka nemes, erkölcsi igazságai helytállóak maradnak.- 40 -