Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Rendezés

Az egész előadás kerete ideggyógyintézetté válik, ahová bezárták az őrült Kordiant. /Az egész terem kórterem és a nézők is betegek./ Kordián minden kísérletét és kalandját, a személyeket, akikkel találkozik, a nőket, akiket szeret, az összeesküvéseket, amelyeket sző - úgy mutatják be, mint tébolyult rögtönzéseket. Ezeket a rohamokat egy ördöngős orvos idézi elő, aki felváltva alakul át öreg katonává, pápává, cárrá. Amikor például az eredeti szövegben Kordián, a Mont Blanc csúcsán ünnepélyes és patetikus monológot mond és vérét ajánlja a lengyel népnek és egész Európának /az egyéni önfeláldozás archetípusa/, az előadásban az orvos eret vág rajta. Kordián szenvedései reálisak, csak az indítékok kiagyaltak; a honfitársakért vállalt önfeláldozás naiv és irreális, de erkölcsi nagyságában megrenditő /kigúnyolás és apoteózis dialektikája/.

Wy8pianskis Akropolisz /lengyel klasszikus szöveg/

A színdarab cselekménye: A történet a krakkói királyi palotában, a lengyelek nemzeti Akropoliszában játszódik. A húsvéti feltámadás éjszakáján megelevenednek az emlékművek és a falikárpitok alakjai és újra átélik az európai hagyomány fő epizódjait; a trójai háborút, Jákob és Ézsau bibliai epizódját, a Megváltó közeli feltámadását. A feltámadást - Lengyelország és az európai kultúra uj korszakát szimbolizáló - diadaljelenet követi.

A rendezés struktúrája; Királyi vár - Akropolisz, mint egy adott társadalom temető-summája.

Kigúnyolás és apoteózis dialektikája : A meggondolás az, hogy a „krematóriumi kemencék" civilizációjának a temetője-summája egy kivégző tábor /Auschwitz?/.

Az előadás kerete koncentrációs táborrá válik. Ebben a mai Akropoliszban feltámasztott emberi roncsok Wyspianski klasszikus szövegét mondják, miközben uj világmindenséget- 41