Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

BEVEZETÉS

Ha az ember Eugenio Barba tanulmányát forgatja, már első felületes benyomásai alapján is két önkénytelen reakció uralkodik el rajta: az első a nevetés, a mulatságba burkolódzó érdeklődés. Meghökkentő példák, a hóbortost érintő, vagy éppenséggel túlszárnyaló szövegértelmezések, beállítások, nevetésre ingerlő szinikópek sorozatával találkozik, és önkénytelenül mosolyognia kell. S aztán rögtön a másik: a bosszankodáa. Bosszankodás a logikai ugrások felett, a felületesen összefércelt teória tátongó szakadékéin, a felsorolt elméleti alapok elavultságán, korszerűtlenségén, avatag levegőjén. Bosszankodás végül azon, hogy Grotowsky rendező formai forradalmat hirdető színházát miként hatja át a dekorativ meghökkentés, a ripacskodó elmélyültség, a felületes mélység, valamint egy igen pozitiv, csak nehezen észrevehető jó szándék és pozitiv törekvés. Ehhez a jó szándékhoz és pozitiv erőfeszitéahez csak akkor jutunk el, ha mór nem kell mosolyognunk a szerző meghökkentő ötletein, hóbortos értelmezésein és beállításain. A komoly rétegeket a bohóc sminkrétege fedi. De - tegyük hozzá azonnal - ez a komoly réteg is ellentmondásos: mi is csak a jó szándékról és a pozitiv törekvésről beszéltünk. Ez a kis színházi laboratórium keres valamit, és eközben eljátszik a kísérleti eszközök sokféleségével. Körülbelül azzal a naivitással, mint ahogyan egy zseniális csodagyerek tenné ezt egy modern- 3 -