Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Elemi gyakorlatok

magatartása legyen valamelyest hasonló a primitivek gon­dolkodásmódjához, akik szerint minden tárgynak van "mana"­­ja, energiája és ez lehet ellenséges vagy jóindulatú azzal az emberrel szemben, aki érintkezésbe lép ezzel a tárgy­­gyal. A színésznek, amikor egy tárggyal bánik, vagy fel­használja a tárgyat, kifejezésre kell juttatnia a tárgy iránta tanúsított érzelmeit és az ö reagálásait is a tárgy feltételezett érzelmeire /lásd a játékról szóló fejezetet: a kellék mint partner és protézis/. d/ Introvertált és extrovertált mozgások és reagálá­sok. Minden reagálás az alábbi három tipus egyikébe tarto­zik: 1. Mozgás, amely érintkezést teremt köztünk és a külvilág között /extrovertált/. 2. Mozgás, amely arra irányul, hogy elvonja a fi­gyelmünket a külvilágról, hogy a figyelmünket önmagunkra koncentráljuk /introvertált/. 3. Közbeeső és semleges szakaszok. A dinamizmus e három tipusa mechanizmusának szabatos vizsgálata rendkivül hasznos a szerep felépítése szempont­jából. Delsarte - ebből a három reagálási tipusból indulva ki - pontos elemzését adja az emberi testnek, sőt a test­részeknek is, mint szemöldök, szemhéj, ajak, tenyér, ujj. Igen hasznos, ha tanulmányozzuk Delsarte elemzését és el­végezzük az elemzésből következő gimnasztikát, mert megta­nulhatjuk belőle a precizitást es átvehetjük a mozgások világos és érthető, ugyanakkor tudatosan művészi komponá­lására irányuló törekvését. Ne vegyük át Delsarté-nak eh­hez a három reagálási típushoz kapcsolt interpretálását, mert kötik őt a XIX. század színpadi konvenciói. Meg kell találnunk a személyhez kapcsolódó interpretálást. A panto­mim-kézikönyvek is ezt a három reagálási tipust elemzik. Természetesen mindaz, amit itt átnyújtunk, csak sé­ma, a pedagógus tetszése szerint fejleszthető. Beiktatha­tunk például pantomim-gyakorlatokat is. Gimnasztika és akrobatika Ezeknek a gyakorlatoknak az legyen a céljuk, hogy felszabadítsák a színészt a gravitációs törvények alól es megszabadítsák, a saját teste anyagisága következtében fennálló ellenállástól. A nézőnek legyen az a benyomása, hogy a színész, ha akar, még repülni is tud, vagy úgy csa­varja a testét, mintha nem is lenne csontja. Hajlékonyság, könnyedség, rugalmasság, ugrás- és eséskészség, egyensú­lyozás szokatlan poziturákban /fejenállás, kézenjárás stb./. A színész tanulja meg, hogy a zsonglőréhez hasonló könnyed ügyességgel használja a kelléket. Gyakorolnia kell- 116 -

Next

/
Thumbnails
Contents