Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Elemi gyakorlatok

elemzésére. De a hatásuk csaknem nulla abban az esetben, ha a mozdulatok és mozgások pontosságán alapuló játékra törekszünk, minden részlet, minden, a szerep felépitésébe tudatosan beillesztett hatás aprólékos szabatosságára. Sztanyiszlavszki.i gyakorlatai csak akkor vezetnek transzhoz. na ez a kifejezés egyértelmű nemcsak az eljátszandó színpadi alakkal való abszolút azonosulással, hanem a koncentrálással is, minden lelki és gondolati eszköz egyetlen cél felé - a megvalósítás felé - tendáló mozgósításával, szakaszról szakaszra és szigorú szabatossággal, az előzőleg lerögzített vokális és fizikai hatásokkal.

Csak a művész- /komponáló/ színész számára vitathatatlan az ilyenfajta koncentrálás. A művész-színész ne olyan gyakorlatokat végezzen, amelyek általánosságban élesítik koncentrálási képességeit, hanem olyan gyakorlatokat , amelyek szorosan kapcsolódva a konkrét hatásokhoz, az elvégzendő konkrét feladatra mozgósítják a figyelmét.

A ritmikus gyakorlatok - ha technikailag bonyolultak és ha nagyfokú szabatosságot követelnek is -, ilyenfajta koncentráláshoz vezetnek. Minél hajlamosabb a színész - a színpadon és a magánéletben - a szórakozottságra, annál inkább végezzen bonyolult ritmikus gyakorlatokat. Jellemző, hogy az általában szórakozott színészek könnyen zavarba jönnek az ilyen ritmikus gyakorlatok közben, még akkor is, ha ritmusérzékük viszont van, például, ha jól tudnak énekelni.

b/ Ritmus komponálás a szerepben

A szerep ritmikus megkomponálása szempontjából olyan gyakorlatokat végezhetünk, amelyek mimikái mikroetüdök megvalósításából állanak, tehát kelléktárgyak nélkül végezzük őket. Megadjuk a gyakorlat témáját, mondjuk egy cigaretta meggyújtását, és azt lebontjuk a mozgás oszthatatlan molekuláira.

1. fiá akarok gyújtani egy cigarettára: gondolat csupán, tehát mozdulatlanság. 2. Megnézem, hol találok cigarettát. 3. Kinyújtom a kezem. A. Megfogom a csomagot, felemelem. 5. Magamhoz közelitem a csomagot. 6. Kiválasztok a csomagból egy cigarettát. 7. Kihúzom. 8. Visszateszem a csomagot a helyére. 9. Szabaddá teszem a kezem. 10. A számhoz emelem a cigarettát. 11. Megnézem, hol a gyufa. 12. Kinyújtom a kezem a doboz után. 13« Megfogom és felemelem a dobozt. 14. Magamhoz közelitem. 15. A másik kezemet is használom. 16. Kinyitom a dobozt. 15. Megfogok egy gyufát. 18. Kihúzom. 19. Becsukom a dobozt. 20. Gyújtásra helyezem a gyufát. 21. Odadörzsölöm. 22. Egy pillanatig figyelem az égő gyufát; mozdulatlanság. 23- Közelitem a számhoz. 24. Meggyujtom a cigarettát. Stb.

Látható tehát, hogy az olyan elemi és egyszerű gyakorlat is, mint egy cigaretta meggyújtása, 24 kinetikai- 113 -