Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Elemi gyakorlatok

részből áll. Bonyolultabb gyakorlat száz meg száz hasonló kinetikai részt tartalmaz majd. Ezért fontos, hogy a gyakorlatot tárgy nélkül végezzük, mert ily módon teljes nyilvánosságban jelentkeznek a mozgás különféle részei vagy szegmentjei.

Most ennek a kinetikai sorozatnak ritmikus szólamot adunk. A zenei hangok értékét használjuk fel. Zenei fonna mellett, a legegyszerűbb szólam:

JJJJIJJJJIJJJJIJJJJIJJJJiJJJJI

vagy még

J J J JI J J I J J J J 1 J J I J J J J IJ J I

Adjunk mindig logikai igazolást a különböző ritmikus fázisoknak. Például egy ember, aki lázasan gondolkodik és egy bizonyos fázisban megtalálja az őt izgató probléma megoldását, tehát lelassítja a mozgását, hegy aztán egy kissé meggyorsítsa azt.

A gyakorlatot tehát felosztjuk molekuláris kinetikai részekre, ezeknek zenei hangértéket adunk, majd motiváljuk ezt a szólamot.

A ritmikus komponálás önkényesen keverhető, ha utóbb logikai motiválást is kap. Ugyanazt a gyakorlatot többször elvégezhetjük, mindig más zenei szólammal. Például, ha a fent idézett gyakorlatnak a következő szólama van:

JJJJU J IJJJJU J IJ J JJU j\

lehet ez is a szólama:

vagy más, azzal a kikötéssel - amint már mondtuk -, hogy utólag motiválva legyen. Például:

o I JJ>»l

Az efféle, különböző ritmusra komponált gyakorlatok eredményei :

a/ érdekesek formai szempontból,

b/ kifejlesztik a színészben a teljes mozdulat! és mozgási ritmustudatot. /Mindenki beszél a ritmusról, de általában - gyakran alap nélküli - intuicióra bizzák azt./

Ezzel a módszerrel zenei szólamok interpretálhatók kizárólag mozdulatokkal, zene nélkül, vagy ha akarjuk, ze- 114 -