Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
Bevezetés
könyve, a Psychologische Typen - mely elméletének filozófiai-pszichológiai alapvetése volt - 1929- ben jelent meg. Azt hisszük, hogy már ez a dátum is figyelmeztető és elgondolkoztató. 1963-ban támadjon fel egy negyven évvel ezelőtti divat? Igaz, hogy Jung igen nagy befolyású kulturfilozófiának megalapítója lett, alkalmazását a polgári műtörténettől az archeológiáig mindenütt láthattuk, de ma már - a modern kutatások fényében és nemcsak a marxizmus bírálatának árnyékában - ez az elmélet mégis elavult, poros gondolati hagyaték lett. Barba pedig nem tesz mást, mint egyszerűen kritika nélkül átmásolja az akkor divatos elméletet egy mai kísérlet elméleti megalapozására, kiegészítve még néhány etnográfiai-szociológiai ténnyel, elmélettel /a totem és tabu freudi, valamint a ritusok durkheiml elméletével/. De mi nem is azért vetjük el ezt a gondolati örökséget, mert nem mai divat, hanem elmúlt, poros kosztüm. Nem: mi tartalmi gyengeségénél, tudománytalanságánál fogva tartjuk károsnak ezt az elméletet, mely diszkreditálja ennek a kísérletnek gyakorlati kereteit is. /Majd látni fogjuk milyen káros és bosszantóan zavaros irányba vezeti ez a gyakorlati kísérletezést is./ Mi az, amit legerősebben ellenzünk a jungi-barbai "archetípus" elméletében? Röviden: történelmietlenségét, azt az alapgondolatát, hogy a színháznak elég, ha csupán az "általános emberi"-t veszi célba, és eltekint attól az elemi ténytől, hogy minden színdarab egy-egy meghatározott kor emberét ábrázolja, hogy a darab izgalma, feszültsége annak a kornak a dilemmáiból, történelmi harcaiból érthető meg, valamint a mai néző mai történelmi körülményeiből: hogyan ismer rá a ma történelmet csináló embere önmagára, saját szocialista társadalmának- 10
