Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)
A beszélt nyelv technikája
c/ Böviditsük meg a - mindig gyorsan és könnyedén megvalósított - légzési szünetet. Igyekezzünk inkább egybeejteni a légzési szüneteket a logikai szünetekkel. d/ Adjunk elsőbbséget az intervallumok keltette "mesterséges" vagy "ál"-szüneteknek. Minthogy az intervallum átmenet egyik hangszinből a másikba, intervallum váltás közben színlelhetünk szünetet. A színész mindig kis intervallumokat használva gyakoroljon, mert ezek sokkal nehezebbek, mint a nagy intervallumok. A beszédgyakorlatokat sosem az eljátszandó szövegen végezzük, nehogy modorossá tegyük az interpretálást. Ha a szerep szövegén kell gyakorolnunk, végezzük ezt olyan módon, hogy vegyük elejét minden interpretálásnak. Például, olvassunk el egy szót és a következőt hagyjuk ki, vagy tegyük ugyanezt a mondatokkal, vagy olvassunk egybe két szót, mindig megismételve a másodikat, vagy fejezzük be a szöveg mondatát improvizált mondattal, vagy olvassuk a szöveget egyazon hangmagasságon, elnyújtva a magánhangzókat. A legjobb beszédgyakorlat a magánélet. A szinész legyen mindig tudatában az előadásmódjának, és viselje gondját, még a magánbeszélgetésekben is. Másik beszédgyakorlat: olvassunk el egy mondatot, nagyon lassú, majd nagyon gyors ritmusban. Sose rövidítsük meg a magánhangzókat. A ritmust ellenőrző gyakorlatokat metronóm vagy saját pulzusunk segítségével végezhetjük. őrizzük meg a szöveg végéig ugyanazt a sebességet: ne siessünk versnél a cezúra után, prózában a mondat végével. Legyünk képesek rá, hogy nagy erővel bocsássuk ki a hangot /mintha kiáltanánk/, ugyanakkor őrizzünk hangtartalékot, amely lehetővé teszi, hogy utólagosan növelhessük a hangerőt. Bnélkül a tartalék nélkül a szinész, az előadás alatt, az erőfeszítés rossz hatását kelti. Ne tanuljük hangosan a szerepet: ez az interpretálás megkövesedését eredményezi. A szinész, a próbák alatt, mindig vizsgálja meg a színpad akusztikai lehetőségeit, hogy felfedje az effektusokat /visszhang, süket rezonancia, tompaság/, és aztán tudatosan használja fel, épitse bele őket a szerep szerkezetébe. Ne szórakozzunk a szereppel, ne próbálgassuk a magánéletben. Ugyanez vonatkozik a kellékekre is. Ez, tudat alatt, banalizálja és megváltoztatja az interpretálást.- 106