Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
IV. Színészek és nézők
- 98 -Talán elkerülhetetlen, hogy a közönség néha valamiképpen kifejezést adjon a színész iránti érzelmeinek, még akkor is, ha ezek az érzelmek nem tartoznak éppen a tárgyhoz. Vannak, akik azt hiszik, hogy sok néző egyre terjedő passzivitása e vonatkozásban csak a hangosfilm uralomra jutáeával függ össze, amely műfaj felerősíti és eltorzítja a hangot és ahol a közönség reagálása nyilvánvalóan semmiféle hatással a színészre nem lehet, én magam nem osztom ezt a nézetet. Legalábbis nem túl hosszú szakmai pályafutásom során a magam szerény részéről azt véltem látni, hogy a közönség figyelme és önfegyelme határozottan megnövekedett. Sok esetben ez jórészt az egyre szélesebb körben terjedő dohányzási tilalomnak tudható be, Egyszerű igazság, hogy q szenvedélyes dohányosok nem is tudják, milyen gyakran köhögnek, A* g çsak kárhoztatható szokás, amely az angol színházakban úgy el van harapódzva: teát inni az ölben tartott tálcáról - persze annak köszönhető, hogy oly kevés angol színháznak van a közönség befogadására alkalmas előcsarnoka vagy társalgója. Egyezer épp egy ilyen teaivó miatt gurultam méregbe az előadás kellős közepén, olyannyira, hogy közvetlenül megszólítottam a közönséget. Az Egy hónap falun egy félutáni előadásán történt. Tizenöt perc szünet, valamint a tea felszolgálása után kezdetét vette a második felvonás; a hősnő hosszú monológja után én is szinre léptem, hogy kettőnk között szenvedélyes párjelenet fejlődjék ki. A kulisszák között állva hallhattam a teáscsészék csörömpölését és ezen máris felbosszankodtam, annál is inkább, mivel nemrégiben panaszoltam fel, hogy tizenöt perc igazán elegendő a teázásra és az igazgató meg is Ígérte, hogy intézkedni fog ez ügyben. Ahogy várakoztam, bosszúságom csak nőtt és szinte rákényszeritettem magam, hogy végiggondoljam Edith Evans egy régebbi elbeszélését. Edith Evans elmesélte, hogy egyezer épp az így Ól él a világot játszották, és a helyi hammersmith! 'legények merő pajkos gonoszságból csak úgy döngették a díszletraktár ajtait. Miss Evanst ez minden alkalommal teljesen ki-21. Hammersmith London egyik külső kerülete.
