Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
IV. Színészek és nézők
- 85 -eddig az volt, hogy összegyűlt egy elméleti és - a fegyverkezés számadataihoz viszonyítva - jelentéktelen egymillió fontos összeg, lerakták az alapkövet a Themze déli partján, azután áthelyezték, mert a telekre máé célhoz lett szükség, és ebbe aztán apatikusan bele is nyugodott mindenki - csak mi kevesek nem; mi szegény, hóbortos kevesek, A mi színházi életűnkben elsősorban épületre van szükség és ehhez az épülethez szubvencióra, hogy a ház színpadán a közönség évadról évadra a világ legnagyobb drámáit láthassa, a lehető legjobb feltételek között. Igaz, hogy van már ilyen színházunk, Stratfordban, Shakespeare drámái számára, de be kell vallanunk, hogy Shakespeare városának és szülőházának vonzereje, a Warwickshire-i vidék bája és számos más járulékos tényező nélkül ez a színház, bármily kitünően vezetik is, nem fizetődnék ki. Hogy a világ drámáit olyan stílusban adjuk elő, amely egy Nemzeti Szinházhoz méltó, ahhoz - ezt Granville-Barker immár sok évvel ezelőtt megjósolta - egymillió font előzetes szubvencióra van szükség; de ugyanő azt is kijelentette, hogy a Nemzeti Színház nem érhetné be egyetlen színpaddal. Egy kisebb és egy nagyobb színházteremre volna szüksége - aminthogy ezt az elgondolást fontolóra vették és meg is valósították Skandinávia és Németország csaknem minden nagyobb városában. Értelmetlenség volna, ha megkisérelnők színre hozni mondjuk Ibsen Nóráját olyan színpadon, amely megfelel a Julius Caesar modern s az eredeti méreteket megőrző előadásához. Barker mintegy hetven tagú állandó társulatot tervezett, amelyben elegendő vezető színész és színésznő, valamint karakterszínész volna ahhoz, hogy a többi színházi társulat alkalmi jellegéből következő azereposztásbeli hibáit ki lehessen küszöbölni. Olyan telket kell választani, mondotta, amelyben elegendő hely jut raktározásra, továbbá jelmeztár, öltözők, próbatermek céljára, mégpedig úgy megtervezve, hogy ezek a központi létesitmények mindkét társszinháznak egyaránt a rendelkezésére álljanak, "Ugyan ki tart igényt egy ilyen intézményre?" - sivalkodnak a sajtó azon képviselői, akik úgy aggódnak szüntelen az "adófizetők pénzén",mintha a szegény özvegyasszony egyet-
