Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
III. Shakespeare és a színészek
- 72 és Játssza el, egész egyszerűen, a "féltékenységet". Shakespeare fenséges szavakkal látja el és aztán rábízza, hogyan boldogul tovább. Ugyanez vonatkozik azokra a nehézségekre, amelyekkel a színész Macbeth indításakor találkozik, vagy vonatkozik Prospero rendkívül kevéssé meggyőzően előkészített lelki változására és megbocsátására. Shakespeare ugyan kétségkívül megirt néhány teljesen következetes és pszichológiai szempontból minden részletében hiteles jellemet is, de ezt a kontraszthatás kedvéért tette, no meg azért, mert furcsa módon eokkal könnyebb naturalisztikus jellemeket alkotni, amelyek láttán kévéé kérdés merül fel az emberben, mint megírni a Macbetheket, a Hamleteket, az Othellókat, a Leareket, sőt még a Leonteseket és a Prosperókat is. Az előbbi viszonylag éppoly könnyű, mint verstani szempontból tökéletes jambikus pentametereket Írni. Shakespeare színpadi művészetének jelentős része impresazionisztikus, igy például, mint tudjuk, a díszlet és az atmoszféra felvázolásakor. /Ez szinte magától értetődik. "Az időnek foga van, nagy a hideg" stb./ De emlékezetem szerint másutt még nem utaltak arra.hogy Shakespeare ezt az impresz- 8zionista technikát néhány nagy alakjára is kiterjesztette, azokra, akik, a közhit szerint, csak úgy hemzsegnek a pszichológiai finomságoktól. Ezeket a finomságokat aztán szépen fel lehet oldani szellemes elméletekkel, amilyenekből tizenkettő egy tucat. Ha kedvünk van hozzá, előjöhetünk, dr. Ernest Jones ' módján, egy olyan elmélettel, mely szerint Hamlet imádta az anyját. Dr. Jonest olvasva ez az elmélet roppant hihetően is hangzik. De azt hiszem, azt elfelejti megemlíteni, hogy Hamlet, anyjáról beszélve, soha nem használ egyetlen gyengéd kitételt sem és minden olyan kijelentése, amelyet gyermeki szeretet hat át, apja szelleme felé irányul. Beleolvashatjuk Hamletbe, hogy spanyol nemes volt, a tett embere, aki bosszúra szomjazott - legalábbis azt hi-L 26, Jones, Ernest Charles /1819-1869/ angol költő és eeszéiré.
