Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

III. Shakespeare és a színészek

- 67 -monológja, amelyben csupán három enjambement található. De ha a későbbi drámák valamelyikét vesszük kézbe, az enjambement kivételből szabállyá válik és végül, az utolsó drámákban - főképp az utolsó korszak probléma-drámáira utalok, az Athéni Tlmonra. a Cymbeline-re.a Téli regére és a Viharra -, csak kivételesen erős fotografikus emlékezőtehetséggel lehet a sorokat megírásuk formájában memorizálni.

Ha én egy Shakespeare-szerephez hozzáfogok, először mindig formai alakjukban igyekszem a verssorokat megtanulni, mert úgy érzem, csak akkor adhatjuk elő őket helyesen, ha képesek volnánk nagyjából Ugyanúgy leírni őket, mint ahogy az eredeti szövegben állnak. De be kell vallanom, hogy nagy bajba kerülnék, ha Prospero egész szerepét emlékezetből igy le kellene Írnom és alig hiszem, hogy ezt valaha is sorról sorra menő pontossággal meg tudnám oldani. A monológok közül soknál ez még sikerülne valahogy, mivel tudom, hogy ép sorral kezdődnek. Ily módon aztán ütemről ütemre haladhatnék tovább és az eredmény tűrhetően pontos volna. De észrevették már, hány sor végződik a Viharban az "és" szóval - holott meglehetős bizonyossággal állíthatjuk, hogy ezt a kötőszót

aztán egy shakespeare-i szövegben soha nem volna szabad

25hangsúlyozni? íme néhány példa a második jelenetből:

Had I byn any God of power, I would Have euncke the Sea within the Earth, or ere It should the good Ship so have swallowed, and The fraughting Soules within her.

Ha isten lettem volna, én biz inkább A tengert süllyesztettem volna el,

Mint hogy benyelje ezt a jó hajót Es rajta ennyi lelket.

/Babits Mihály fordítása/

Sem a skandálás, sem az értelem szempontjából nincs rá az égvilágon semmi ok, hogy az első sor utolsó verslábával,

25. A Viharból vett idézeteket, hogy Redgrave mondanivalóját világosabbá tegyük, eredetiben is ide iktatjuk.