Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
III. Shakespeare és a színészek
- 62 -bradleyánuaok, anélkül hogy tudnák. Bradley, mint a XIX. századi kritikusok jelentős része, romantikus volt, a romantikusok pedig közismert módon képzeletükhöz igazítják a télyeket, ha kell, erőszakkal is. Be ha az ember megkapja Macbeth szerepét, tanulmányozni kezdi éa színészhez illően ■fsiteszi megának a kérdést: "Mit mond a szöveg?", akkor döbbenten fogja látni, milyen kevés segítséget ad Macbeth saját jzövege e nagy, rémületes arányú alak felépítéséhez. Nem olvastam el újra Bradley Macbeth-kommentárját és talán igazságtalan vagyok iránta, ha azt mondom: őt illeti a legnagyobb felelősség azért az elképzelésért, mely szerint az utolsó felvonásban Macbeth bizonyos fokig filozófusként áll előttünk. Minden esetre széles körben elterjedt a nézet, hogy a "Holnap és holnap és holnap"-monológ filozófiai állásfoglalást rejt magában. Be hadd idézzem emlékezetükbe a teljes szöveget: Holnap és holnap és holnap: tipegve Vánszorog létünk a kimért idő Végső szótagjáig, s tegnapjaink Csak bolondok utilámpása voltak A por halálba. Hunyj ki, kurta láng! Az élet csak egy tűnő árny, csak egy Szegény ripacs, aki egy óra hosszat Bul-ful, és elnémul: egy félkegyelmű Meséje, zengő tomboláé, de semmi Értelme nincs. /V. felvonás, 5. jelenet - Szabó Lőrinc fordítása/ Ennek a beszédnek egyetlen átfogó értelme van, mégpedig ez: az életnek nincs értelme. Ha ez filozófiai állásfoglalás, úgy csak teljesen negativ vagy nihilista értelemben tekinthető annak. Valójában a monológ egyetlen káromlás, a legnagyobb, amelyet ember csak kimondhat. Emlékszem, hogy amikor Macbeth szerepére készültem, néhány órát töltöttem Sir Lewis Cassonnal, aki gyakrabban Játszotta és rendezte a Macbethet a legtöbb élő színésznél, és azt mondtam neki: nyomát sem találom a szerepben annak a nemes rezignáclónak, annak a fllozófikus tartalomnak, amelyet, aint hiszem, elvárnak tőlem. 6 igy felelt: "Teljesen igaza
