Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
III. Shakespeare és a színészek
- 57 -kősó feljegyzőit a dráma Furness Variorum'1"6' kiadásában találtam; ezt a sorozatot egyébként mindig magamnál hordom,amikor egy ezerepre készülök vagy amikor már folynak a próbák. Ebből ée későbbi kiadásokból választom ki azt a szövegváltozatot, amelyet színpadi szempontból a legvilágosabbnak ás általános koncepciómhoz a legközvetlenebbül alkalmasnak érzek. Ha őzen valaki megbotránkozik, hadd emlékeztessem rá, hogy noha végleges koncepció minden bizonnyal nem létezik és nem is fog létezni, de épp Így nincs és nem is lesz soha végleges érvényű szöveg sem. Egy pillanatra eltértem a tárgyamtól,ám hadd emlékeztessem önöket arra az elméletre, amelyet egyaránt vall a New Temple Shakespeare kiadója,Roy Ridley és Sir lewiB Casson, és amelyre először a Variorumban bukkantam. Ez pedig a következőképp hangzik: ha Lady Macbeth már azelőtt, hogy elhagyja a színpadot a lakoma-jelenet végén /márpedig, mint emlékeznek rá, ezután egészen az alvajáró jelenetig eltűnik szeműnk elől/, nyomokban érezteti végső összeomlását, akkor ezáltal az alvajáró jelenet megrendítő ereje nagy mértékben lecsökken. Ridley, véleményem szerint jogosan, azzal érvel, hogy noha vannak sorok, amelyekbe bele lehet olvasni némi utalást az elkövetkező összeomlásra, mint például ez: Mindent veszt és semmit se nyer A lélek, ha nem Ízlik a siker. /III. felvonás, 2. jelenet - Szabó Lőrinc fordítása/ mégis, nincs egyetlen sor sem, amely csak ezt jelenthetné. A fentebb idézett két rimes sor végtére is tökéletesen belelő. A Furness Variorum teljes és kommentált Shakespeare-kiadást Horace Howard Furness /1833-1912/ amerikai Shakespeare-kutató kezdte meg, és fia, az ifjabb Horace Howard /1865-1930/ fejezte be. 17. Casson, Sir Lewis /1875-1950/ nagytekintélyű angol színész és rendező, több Ízben színházat is igazgatott; óriási repertoárján modern szerepek mellett a legtöbb Shakespeare-dráma fő szerepei is megtalálhatók voltak.
