Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
III. Shakespeare és a színészek
- 55 -kép nélkül Indulnánk felfedező útra. De melyik kalauzt válasszuk? És hányat? A német színházban Reinhardt idején az egyetlen kalauz a rendező volt, és az ő koncepciója és programja minden szerep vonatkozásában törvénynek ezámitott. Abban a korban nem volt olyan német színész, aki engedetlenségről akárcsak álmodott is volna. Annak ellenére, hogy a rendező a mi színházi életünkben is egyre fontosabbá vált, nálunk ilyen helyzet soha nem alakult ki és azt hiszem, nem valószinü, hogy erre valaha is sor kerülne; viszont egyetlen vezető színészünk sem fogna hozzá egy főbb szerephez anélkül, hogy a dráma értelmezését és szinrevitelét illetően a rendezővel bizonyos egyezségre ne jutna. Van még egy előzetes intézkedés, amely a színészre, a rendezőre, vagy mindkettőre vár: legalább hozzávetőlegesen meg kell ismerkedniük a legfrissebb Shakespeare-irodalom eredményeivel. Ahogy telik az idő, egyre több könyv születik Shakespeare-ről és semmi jel rá, hogy ez az áradat apadni készülne, különösen manapság, amikor Shakespeare-t gyakrabban játsszák színpadainkon, mint valaha, Dover Wilson pro- 14 fesszor, aki vagy egy hete itt Stratfordban előadást tartott, kijelentette, hogy a mi korunk valószinüleg az első, amelyben színészek és tüdősök valóban összefogtak a drámák szinrevitele érdekében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rendező és színész elhatározza, mely tudós vagy tudósok felelnek meg legjobban céljaiknak és aztán meghívják őket: vegyenek részt a próbamunka kezdeti szakaszában és ellenőrizzék az ő rendezési tervüket. Ez ugyan eszményi elgondolásnak tűnhet, de nyilvánvaló okokból elég nehezen valósulhatna meg, és személy szerint kétlem, hogy vajon beválna-e. Nagyon kevés tudós birná a legjobb igyekezettel is megvalósítani a maga elméleteit a színpadon, és azt hiszem, tiszteletlenség nélkül mondhatjuk el: a Shakespeare-kutatások legfőbb hibá- 14 14. Wilson, John Dover /sz. 1881/ angol egyetemi tanár és Shakespeare-kutató, főmüve a The Essential Shakespeare /1932/* továbbá több tanulmány a Hamlet problémáiról.