Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

III. Shakespeare és a színészek

- 54 -tisztában is vagyok velük, de eszem ágában sincs, hogy változtassak rajtuk. Itt van például az a beszéd a coventry-i sorompóknál, amelyben Richárd száműzi Bolingbroke-ot és Mowbrayt; ezt a beszédet Gielgud olyan káprázatosán ügyes tagolással és lélegzet szabályozással oldotta meg, hogy el nem tudom képzelni, mint lehetne jobban; és semmi értelme túlzott büszkeségből nem utánozni az ő technikai felépítését abban a kádenciában, amely igy kezdődik:

Jérték elénk,

S halljátok, mit határozott tanácsunk.

/I. felvonás, 3. jelenet - Somlyó György fordítása/

Bzt a kérdést még bővebben lehetne fejtegetni. Az elmúlt negyven év során a színjátszás terén egyre bizalmatlanabbak lettünk a hagyományok iránt; és ez jogos is, mert a hagyományokat követő színjátszás gyakran válik torzzá, üressé, őszintétlenné és sokszor csak valami díszes, de élettelen héjat őrizget. Manapság a játékban főképp az eredetiséget és az érzések igazságát hangsúlyozzuk és ki is ment a divatból a célozgatás, hogy ez vagy az egy másik munkáját másolja vagy abból vett kölcsön. Mindazonáltal a másolás és a kölcsönzés korántsem tűnt el; hol tudatos, hol öntudatlan formában ma is jócskán találkozunk vele, mégpedig nemcsak a színpadi játékban, ahol a kölcsönkérés éppoly bocsánatos, aint gyakori, hanem egyéb területeken is. És egyáltalán nem látom be, hogy ez miért volna baj. Ha a géniusz, mint valaki egyszer megjegyezte, tó, hát akkor ebben a tóban mindenki megfürödhet, feltéve, ha nem teszi a vizet zavarossá.

Be térjünk most rá az alakokhoz hozzátapadt rengeteg irodalmi anyagra. Mit kezdjen ezzel a színész? Talán az eszményi Hamlet az a zseniális fiatal színész lenne, aki soha nem látta a drámát színpadon és nem is olvasott semmit előadásairól? Hem tudok ebben hinni. Hamlet szerepe számtalan csapdával és nehézséggel van teli, ám sokhoz közülük ismert kalauzokkal rendelkezünk. Ha ezeket szándékosan nem vesszük tekintetbe, az olyan volna, mintha ismeretlen területen tér