Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
VI. Gondolatok Konsztantyin körül
- 118 -Az ilyenek azt mondják: "A munka az munka; elég már étből a aok fecsegésből a művészet körül." De elkalandozom a tárgytői; a színészi vérmérséklet olyan dolog, amelyre itt legfeljebb csak utalni kell. Ha a ezinész el tudja sajátítani azt az önkritikái hajlamot, amelyet az Egy azinéaz felkészül elolvasása kivált, akkor közelebb került az efféle kétségek megbékitéséhez. Juthat még messzebbre is: megbékélhet saját exhibicionizmusával, ezzel a minden színészben meglévő tulajdonsággal, amelyet ha elveszítene, egyben elvesztené a játékkedvét is, de amellyel mégis valamiképpen egyezségre kell jutnia; legalábbis addig a határig, hogy tisztában legyen vele: mikor kormányozza ő az exhibicionizmusát és mikor kormányozza az őt. Azt mondottam, valőszinü, hogy a színész önbecsülése némi megrázkódtatást szenved; de ezért busás kárpótlást nyer, mert ez az olvasmány döbbenetes módon igazolja a mesterségével kapcsolatos saját bizonytalan és ingatag elképzeléseinek javarészét és - hadd hangsúlyozzam - le is egyszerűsíti ezeket. Truizmus azt mondani, hogy a színészetre senkit nem lehet megtanítani. És annyi bizonyos, hogy könyvből aztán végképp nem tanulható meg. De soha senki nem tagadná, milyen megvllágoeltó hatáeeal lehet az emberre, ha közelebbről láthat dolgozni egy nagy Bzinéezt; márpedig az, aki az Egy színész felkéátült elolvassa, abban a kiváltságban részesül, hogy szoros kapcsolatba kerülhet egy nagy színéez-rendezővel, mégpedig nem "képzeletben, a szenvedély álmában", hanem e művész életének nagyszerű alkonyán, akkor, amikor azt még aktiv kötelék fUzte az élő színházak közül valószínűleg a legnagyobbhoz; és hallgathatja, hogyan ismétli el számára ez a művész, egy nagy szellem minden világosságával, művészetünk egyszerű igazságait. A legelső ezek közül az a kijelentés, hogy három mesterünk "az érzés, az értelem ée az akarat"; hogy közülük első helyen az érzés áll,de soha nem működhet hatékonyan a másik kettő nélkül. Sok nagy ezinész jutott nagyjából ugyanerre az
