Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
VI. Gondolatok Konsztantyin körül
- 116 -egy olyan jelenethez, amelyben tudomásuk szerint különösen erős hatást érnek el. Tisztában vannak vele, hogy valami kisaállt alakításukból, de hogy mi, azt nem tudják. Tisztában vannak vele, hogy bizonyos jeleneteket egyre nehezebben tudnak megoldani, de hogy miért, azt nem tudják. A legrosszabb esetekben magánjellegű tréfákat engednek meg maguknak, amelyekről még a közönség is láthatja, hogy nem tartoznak a darabhoz. E tünetek egynéhányát, ha nem is mindet, még a színész la felismeri a maga vagy más színészek munkájában. Ugyanakkor ezek a hibák elsősorban nem is a hosszú szériákból származnak. Egész egyszerűen az az okuk, hogy a színészek előbb nagy utóbb /egyesek nagyon is hamar/ elveszítik azokat a "feltételezett körülményeket", amelyektől pedig egész szerepük függ; hogy a darab cselekményéről ne is beszéljünk. Minden színész tudja, hogy a bemutató közönségével való robbanásszerű kontaktus hogyan billenti helyre a darabról, mint egészről alkotott elképzelését. Vannak kevésbé alapos színészek, akik soha nem játszanak olyan jól, mint a bemutatókon. Az ilyen színészek a közönség reagálásától kapják azokat az impulzusokat, amelyeknek már jóval előbb meg kellett volna jönniök. De noha a közönség változik, annyira azért mégsem, hogy minden este friss ösztönzést szállíthasson: ilyenkor ezek a színészek betegesen kezdenek függani nézőiktől és legjobb teljesítményüket legfeljebb ritka és előre ki nem számítható alkalmakkor tudják nyújtani. Az ilyen színészeknek vissza kall térni a kiindulóponthoz, élőiről kell kezdeniOk az egészet, megkísérelve, hogy felelevenítsék magukban a nagy képzelőerőt igénylő képességet: hinni abban, amit csinálnak. Mert ez fontos része Sztanyiszlavszklj tanításának: a hit. Nem fél-hit, nem színlelő elhitetés. Hanem hit, amely nem egy értelmi folyamattal kezdődik és végződik, hanem olyan mélyen gyökeredzik, hogy ez hevit minden mozdulatot, ez visszhangzik minden hallgatásban és túl hatol "a tudat mélyének küszöbén", ahol azután alkotó erővé válik...