Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
IV. Színészek és nézők
- 100 -tén játszott a darabban, mondotta utána: "Igazán csodállak, amiért ezt megtetted, de most, hogy túl vagy rajta, gondolom, soha többé nem lesz kedved megismételni?" Ez mélyen igaz és bölcs megjegyzés Tolt. Persze igaz: mondtak már színészek a közönségnek sokkalta rémesebb dolgokat Is, mint ez esetben én. Itt van például Geerge Frederick Cooke2'’* mondása, akit, mint Othellét, egyszer kifütyült a liverpooli közönség, nyilvánvalóan járatosabb lévén a III. századi melodrámában, mint Shake spear e-ben. Cooks abbahagyta a játékot és nagy dühösen fordult feléjük, ezekkel a szavakkal: "Szóval kifütyülitek George Frederick Cooke-ot, mi? Hát hadd közöljem veletek, hogy átkozott városotok minden tégláját néger vér tapasztotta össze." Roppant kiváncsi volnék, hogyan reagált erre a publikum. A legjobb ilyen dorgáló megjegyzés egy nyelvbotlásból 26származott. Ez akkor történt, amikor John Philip Kemble-t * megzavarta játékában egy kisgyerek visitása. ő kilépett szerepéből, odaállt a rivalda elé és Így szólt: "Hölgyeim és uraim, vagy az előadásnak kell elhallgatnia vagy az a csecsemő nem folytatódhat." Nehéz dolog elképzelni, hogy csak az elmúlt 250 év alatt jött létre színházi életünkben valami féle fegyverszünet közönség és színészek között. Nemcsak Shakespeare korára emlékezhetünk itt, amikor a földszintén álló nézők semmi mást nem tudtak megérteni, illetve produkálni, mJLnt "kimagyarázhatatlan némajátékot és zajt",2^* de gondoljunk arra 25. Cooke, George Frederick /1756-1811/ hires angol színész, Mrs. Siddons, majd Kemble társulatának tagja. Főleg a nagy shakespeare-i negativ hősök, III. Richárd, Jago és Shylock szerepeit alakította kiválóan. 26. Kemble, John Philip /1757-1823/ a XTIII. század elején feltűnt s a XX. század elejéig működő neves angol Kemble-szinészdinasztia egyik kiemelkedő tagja, Mrs. Siddons fivére, a Drury Lane tagja s egy időn át igazgatója. Az angol színháztörténet őt tekinti a deklamáló iskola megalapítójának. 27. Az idézet a Hamlet III. felvonásának 2. jelenetéből származik.
