Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
III. Egy bemutató
- 91 -ga részéről most fejezi be a munka valamelyik kicsiny, ráeső hányadát. A társulat az előcsarnokban úgynevezett "olasz rendszerű" szövegmondó próbát tart. Székeken vagy a földön gubbasztva, lépcsőfokokon elterülve avagy fel-alá járkálva mondják fel a színészek szövegüket, intenzitás és játék nélkül; nemcsak replikáikat memorizálják, hanem a mozdulatokat is; igy, "hidegen". Időnként leállnak és megjegyzéseket fűznek valamelyik beállított játékhoz. A próbát az ügyelő vezeti. A szinházl ember időnként megjelenik, elmondja a maga szövegét, a többiek emlékezetébe idéz két-három utasítást és eltűnik, mert a munka dandárja most a színpadon és a nézőtéren zajlik. Újra megvizsgálja a világításokat, módosít rajtuk. Finomít egyet-mást a bútorok elhelyezésén, a kellékek elosztásán vagy a diszletelemek egyensúlyán. A nézőtér körüli folyosókon a vitrineket rendezik át. Az üzemigazgató a pénztárban sürgölődik; a főtitkár és a nézőtéri felügyelő a másnapi főpróbára kibocsátott és visszaküldött meghívókat pipálja ki. A szabónők szétosztják az öltözőkben a jelmezeket, amelyeken kisebb-nagyobb alakításokat ejtettek; az öltöztetőnők a fehérnemüfélét vasalják, a fodrászok a parókákat fényesítik. A zenekari árokban egy fiú szétrakja a kottatartó állványokat, egy világositó segitségével, aki a hozzájuk tartozó kis égőket erősíti fel; ezeket az apró lámpákat, amelyek a néző száméira mindig túl erősek, a muzsikus számára mindig túl gyengék, ezzel szemben soha nem elég kékek. Az erkélyen egy kárpitos két-három széket javítgat; a fütőkazán üzemelni kezd; az újságírók és a fényképészek - a közvélemény Ítéletének előfutárai - ellepik az egész színházat. Hol van a darab? hol a szerző? hegy állunk az első benyomással, amelyet a mü felolvasása keltett?
