Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 84 -A színházi ember éjszakai életet él és hajnali két óra előtt soha le nem fekszik. így hát számára az Igazi hajnali élet, bármily részegítő Is, sajnos tilalmas; de előnyeit Ugyanúgy felleli az éjszaka folyamán.

Ahogy a nagyváros ablakai kihunynak és az éjszakai sötétség Párizst maga alá gyűri, az ő számára az élet uj formát ölt, és, a "többiektől” megszabadulva, úgy érzi, mintha kitágulnának körülötte a falak. Az öltözők, a folyosók, a színpad még árasztják a verejték és az arcfesték szagát; a nézőtér levegőjében még ott kavarognak a közönség reagálásai: a színház él még, de ez az élet már nem súlyosabb a visszhangnál. A férfi úgy érzi: felszabadult. Bármilyen későn kezdődik Is a munka, tudja, hogy befejezni "holnap" fogják, és ez megnyugtatja, még akkor Is, ha ez a "holnap” már csak néhány óra távolságra van.

Egyetlen idegennek ad bebocsájtást és ez: az Álom. De ez az álom - micsoda boldogság - most tiszta állapotában, vagyis alvás nélkül jelentzezik. Az önálló, az élő Álom maga jött ell

Ez Idő szerint a férfit a színpadon láthatjuk,barátai, a műszakiak között. Mert valóban: a műszaki gárda és a színházi ember között egészen különös vonzalom áll fenn. Mindenki jól Ismeri szomszédja életét. A színházi ember tudja,hogy a dlszletmunkások vagy a világosítók között kik a művészek. Elkéri véleményüket. És ha az utolsó próbák tájéin azt látja, hogy néhányan közülük belopakodnak a nézőtérre és figyelik a darabot: ez jó jel, a darabnak biztos sikere lesz. Ellenkező esetben pedig vigyázat! a darab nem fog tetszést aratni.

Ismeri azokat, akik szeretik a Szakmát, szeretik úgy, akár egy Művészetet; ilyen esetekben gondosan vigyáz, hogy soha ne kérjen az emberektől olyat, ami szakmai szempontból hibás vagy helytelen, mint például olyasmit, hogy lejtős színpad esetén ne egyensúlyozzanak ki ékekkel egy dlszletfalat.