Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 85 -Tudja, hogy az Ilyen embereket az összecsapott munka lehangolja és megmerevíti; tudja, hogy ezek szeretik, amit csinálnak és örömet csak a jól végzett munkában lelnek.Gyakran, ha a produkció le van maradva, emberünk kisértést érez, hogy néhány részletet, amit "úgyse lehet látni", összecsapjon. Mégis, a lemaradás ellenére is, hagyja, hogy az asztalosok rendben elvégezzék a munkát, mert különben elmenne a kedvük az egésztől és teljesítményük ezt meg is sinylené.

A festők befejezik a díszleten való munkát. Ott sürgölődnek a kárpitosok is. A színházi ember hol az egyiknek,hol a másiknak segit, hogy együttesen elkészüljenek a dologgal.

A díszlet kész, most aztán felállítják. Ez ma este időbe fog telni, mert először alaposan fel kell szerelni. Le kell engedni a köteleket, a diszletet meg kell támasztani, az egyes részeket összekapcsolni, és ki kell számítani, hogy lehet az egészet a leggyorsabban eltüntetni. A férfi megegyezik a diszmesterrel az eltüntetésben... a változás "nylltszinl" lesz, vagyis a közönség szeme láttára zajlik majd; márpedig ez esetben a "zsinórosoknak" és a színpadi diszletezőknek művészek módjára kell próbálniok, hogy a díszlet eltüntetését olyan ritmusban végezzék, amely összhangban van a megelőző és a következő jelenet ritmusával. Itt ütközünk bele a Művészet egy rendkívül kényes törvényébe: az Átmenet, a Váltás törvényébe, minden törvények egyik legértékesebbjébe, legnehezebbjébe és legvonzóbbjába.

Miközben a diszletet felállítják, emberünk egy asztalnál ül a főügyelő és a fővilágositó társaságában, és közli a világítási effektusok tervét: a reflektorok elhelyezését, irányát /a Marigny-szinházban6’ 63 reflektor van/ és azokat a világítási vázlatokat, amelyeket már kidolgozott magában

6. A Théâtre Marlgny eredeti formájában 1850 körül megnyílt, mai formájában 1896-ban épült színház, amely jelen nevét 1913 óta viseli. Itt alapítja meg Barrault és Madeleine Renaud a saját színházát 19é6-ban, a Comédie-Françalseből való kiválásuk után,és itt játszanak egészen 1960-ig, amikor is a társulat átköltözik az Odéonba és Théâtre de France néven Franciaország harmadik szubvencionált prózai színházát alkotják. - A ford.