Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 76 -- Megjöttek a csizmák és a cipők!- Itt van Vadamé Galvln! Madame Galvln!- Ennél ócskább kardot nem tudott nekem választani?- Cassegrain majd szállít raásikatj ma érje be ezzel.- Haljak meg, ha ezt valaha is felveszem} hisz ez egy összefércelt rongydarab!- Jelmezeket felvenni! Színpadra!

Kicsoda cirkusz. Istenem, micsoda cirkusz! A férfi az órájára néz.- Fél óra múlva mindenki a színpadon! Közölje velük!

Az ügyelő eltávolodik, s öltözőről öltözőre továbbitje a vezényszót.

Emberünk a női főszereplő öltözőjéhez indul.- Szabad?- Ki az?- Én.- Tessék.

Itt teljes csend uralkodik. Jelen vannak: az öltöztetőnó, a főszabónő, egy kisegítő és a hősnő.

Ismert kép: az öltözködő nőt körülvevő komoly és áhitatos dicsfény.

Az asztalon Impozáns, régi dlvatu ékszerek várják,hogy a színésznő feldíszítésében rájuk kerüljön a sor.

A férfi, belépőben, Így szólt magéban: igen, ez ő! Ő! vagyis az alak, akiről álmodott. Ez az első alkalom, hogy igy testet öltött előtte. És a férfinak elszorul a szive.

Es mit gondol magaban a színésznő? "Igen, ez én vagyok!” vagy: "Igen, ezek vagyunk al ketten!" vagy: "Igen, ez ő?" - nem tudni. A színésznő most nem az elragadtatás stádiumában van; belsejében javában dúl a küzdelem, ó, ha tudni lehetne, ml zajlik a színészben olyankor, amikor jelmezének tudatára ébred!