Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
III. Egy bemutató
- 73 -törvényszerűségei, munkaritmusa korántsem hasonlóak a színházéihoz. Vagyis: a jelmezszabó koncepciójának optikája nem azonos a szinház optikájával. A műhelyben a jelmez jól illik a színésznek és megfelel mind a tervezőnek, mind a színházi embernek, aki több Ízben is ellenőrizte a ruhapróbákat. A jelmezeket meghatározott napon le kellett volna szállítani, de a munkával elárasztott jelmezszabónő elkésett, és„ a szállítás csak ma ment végbe. A mára kiirt próba elmarad - a színészek egyébiránt jól tudják szerepüket, és Így legalább egy kicsit pihennek és megőrzik frisseségüket -, a délután tehát azzal telik majd el, hogy a színpadon próbálják ki jelmezeiket. A próbatáblán ott a kiírás: "Két órakor valamennyi szereplő részére jelmezpróba." Tíz eset közül kilencben két órára a ruhák még nem érkeztek meg. A jelmezszabónők, mint már láttuk, ugyanolyan művészek, mint a többi; tetejébe nagyobbrészt orosz származásúak. Akkor pedig tudjuk már: az idő...! node ez még csak növeli vonzerejüket... Aki most végigmegy a folyosókon, .csinos kis ramazurit láthat! Megjönnek az első ruhákj a művészek egyre Idegesebbek. Számukra ezek az utón lévő jelmezek valamiképpen egy uj családot jelentenek, amelynek körébe bele kell illeszkedniük, hogy ott élni tudjanak. A színész hetek óta keresi a maga alakját, el-elkapja, kiengedi markából, ismét megleli, kézben tartja, gyötri, idomítja - és most, ma, megkapja az alaknak a külső burkát és ezt a burkot, amely, mihelyt felöltötte, minden izében életre kel - ezt a burkot nem ő, a színész készítette. Persze látott holmi anyagokat, szalagokat; igen, megkérdezték a véleményét is; de hiába, odafenn a szabászmühelyben nem érezte magat elemében, hagyta, hogy mások irányítsák. Ka azonban elkövetkezik a súlyos óra. Vajon hogyan viselkedik majd a jelmez a színpadon? Hogy fogja érezni magat benne az
