Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 72 -A színház szempontjából, semmi kétség, ez a tényező is szerepet játszik; de vannak más okok Is, amelyeknek homályát inkább nem bolygatjuk. Az élet Igazi izéhez egy csipetnyi titokzatosság is szükséges.

Minden esetre tény az, hogy amikor egy uj darab bemutatójának napja közeledik, minden elővigyázatossági intézkedés ellenére is egyszerre csak azt tapasztaljuk: le vagyunk maradva.

Ez az a perc, amikor a színházi embernek szilárdan kell állnia a sarat. A műszakiak elkomorulnak vagy méltatlankodnak; a pánikba esett színészek tartása elernyed'; egyeseket szinte megsemmisít a félelem, másokat csökönyössé merevít a düh.

A feladat: a műszakiakat megnyugtatni, a színészeket felheviteni. "Lassan haladjunk, mert sürgős a dolgunk" - ahogyan ezt Foch marsall megmondta.

A pánik első szele akkor érinti meg az együttest, amikor a .jelmezeket leszállítják.

Ezeket a jelmezeket a szab ászműhelyten készítették el, a festő-tervező figurinjei alapján.E szóban forgó figurinek legtöbbször csak részben valósulnak meg; a jelmezszabó, aki épp olyan tehetséges művész, mint a festő, az utóbbi elgondolásait a színészekhez alkalmazza. Az anyagok pontos tónusát sem könnyű eltalálni, és ez lényeges módosulásokat von maga után. Maga a festőművész is fejlődik; tetszetős effektusokat talál, fantáziája továbbra is mozog. És mindez a munka egy viszonylag távol eső műhelyben folyik, amelynek 3

3. Az utóbbi időkben Christian Bérard, a színháznak dolgozó festők között a legnagyobb színházi ember, már nem használt figurineket. Jelmezét a színészre tervezte, a színész egyéniségének és a szerepnek megfelelően; ennek eredményeként jelmezei egészen rendkívüli elevenségükkel, életszerűségükkel tűntek ki.