Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 60 -A férfi újra felmegy öltözőjébe} teljesen kábultnak érzi magát. Ajtajára kiteszi a "Csendet!" feliratot. Még a folyosón Így kiabál: "Húsz percet alszom. Anals /ez az öltöztetőnője, más szóval az édesanyja, az ápolónője/, nyolc óra öt perckor behozod a teámat} addig semmilyen ügyben ne zavarjanak." Bezárkózik, eloltja a villanyt. És a sötétben véglgnyulik a díványon... amely valamilyen, soha fel nem újítandó darabban szerepelt... Húsz percnyi tökéletes elsüllyedés... Húsz percnyi Idő, hogy uj bőrbe bújjon. Egy órával később a színházi ember eltűnik majd, hogy átadja helyét a színésznek. A színésznek az a feladata, hogy csatlakozzék a kollégákhoz, feloldódjék bennük. Most a színház fog megelevenedni, az adja át életét a közönségnek. A színházi emberre nincs szüksége többé. Az előadást a főszertartásmester: a főügyelő Irányítja majd, a vezető műszakiak, vagyis a "táresetők" segítségével. A férfi, háton fekve, kezét mellén összekulcsolva, szorosan összeérő bokával, néhányszor mély lélegzetet vesz: egymás után felfújja hasát, majd ntellkasát, maja a vállát, nyel egyet, és aztán egy lendülettel kilélegzl a levegőt, teljesen ellazítva magát. A nap minden munkája még ott zsibong fejében} csak akkor tud elszakadni tőlük, ha testére valami másfajta, speciális koncentrálást kényszerít. Szemlét tart minden Izma fölött} gondolatban mindet Igyekszik elernyeszteni, és az eddigi koncentrálás helyében lassan valami jótét melegség ömlik el rajta. Újra kezdi érezni saját súlyát, elnehezedik a díványon, vére lüktetve kering, élénk áramlással jut el lába, ujjal végébe} tudatára ébred érverésének. Szive lecsillapodik. Érzékeli az artériákban keringő vér titokzatos neszét. Hallgatja saját életét, saját, egyre teljesebb nyugalmát. Gondolatai összemosódnak, lehunyt szeme mögött még homályos lángok vibrálnak, de lassan már távolodnak a végtelen felé. A férfi belesüllyed az álomba. Alszik,
